William Penn Life, 1995 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1995-01-01 / 1. szám
Page 6, William Penn Life, January 1995 „Magyar Nyelv! Édes Nemzetemnek Nyelve .. Hiedelmek* Kerekgyártó Barbara A Magyar Oldal Tudósítója A szó olyan fogalmat takar, amit valamilyen számunkra szokatlan, megfoghatatlan, vagy éppenséggel szinte hihetetlen eseményt, történést hitet el velünk, annak ellenére, hogy ez az esemény, vagy ezek az események, már-már csodszámba mennek. Azokat, akik ilyen esemény aktiv részesei, vagy éppen előidézői, táltosoknak hivja a néphagyomány. Ezek a táltosok nem csupán cslekedeteikkel, de nagyon sok esetben látnoki képességeikkel is káprázatba ejtették a körölöttük lévőket. Ilyen történet kápráztatta el a dél-alföldi parasztságot is egy névtelen táltos által, akit mindenki csak Teknőkaparónak nevezett. Egy egész hiedelemkor született a Teknőkaparó ember képességeiről és cselekedeteiről: foggal született, vihart tudott támasztani és lecsendesiteni, állat és felhő alakban viaskodott más táltosokkal szemvillanásnyi idő alatt óriási távolságokat tudott bejárni, hogy Berlinből vagy a messzi pesti piacról hagymát hozzon az éppen szalonnázó társának. Táltos mivoltát erősiti jósoló képessége is. Jóslatait talán még többet emlegetik, mint történeteit, hiszen megjósolta a világ sorsát: romlásba hajló jólétét, s végső, majdnem teljes pusztulását. Megjósolta e folyamat részleteit is: az autó, a repülőgép elterjedését, a teknők, (ez egyetlen darab fából készített kádszerü edény, melynek közepét különböző éles késsel, kaparóval kaparta ki a készítője, igy a nevezett személy is,) szóval ez edény teljes kiszorulását az életből, boltok, kocsmák megsokszorozódását, az erkölcsök megromlását, s az elkerülhetetlen következményt: a két ezredik év körüli időpontra tehető nagy pusztulást. Jóslataiban többek szerint két háborúról beszélt, melyek mintegy közrefogják a technikai fejlődésről, az anyagi jólétről s az erkölcsi romlásról mondottakat. Dehát ki is volt valójában ez a Teknőkaparó ember? Kutatói azt állítják, hogy kétségtelenül történeti, valóságos személy volt. Megnyilatkozásai alapján világot látott ember lehetett. Neve nem maradt fent csak foglalkozásáról nevezték el, s mindenki csak igy emlegette. A teknőkaparó személyének kilétére vonatkozó mende-mondák azonban mégis több változatban is elhangzanak, néha teljesen ellentmondásosan. Már életének tevékenységének időbeli elhelyezése is igen sokféle, s a nevét és lakóhelyét illetően számos változat fordul elő. Foglalkozásáról, tevékenységéről, társadalmi helyzetéről sem árulnak el e legendák többet, mint a ráragadt névből sejteni lehet. Megjelenése, viselkedése különös, a társadalom peremén, szélén, alkalmi munkákból élő, természetfeletti képességei révén jót, s rosszat egyaránt tenni tudó. A róla kialakított vélemény általában pozitív, s ezt főkép az általa megjósolt dolgok beteljesedésének köszönheti. A Teknőkaparó nem a közvetlen közelében, környezetében bekövetkező történéseket jósolta meg előre, mint a táltos, hanem a távoli jövőbe tekint, s az emberiség egészének jövőjéről beszél. A táltos, ha jósol, az emberek ügyes, bajos dolgait segíti (elveszett dolgok, vagy kincs megtalálása, időjárás befolyásolása és igy tovább), mig a Teknőkaparó jóslatai nem a hallgatók mindennapi tevékenységét befolyásolják. A jelentől mesze kerülve csak annak távoli következményeiről szól, s ezzel erkölcsi Ítéletet is mond az emberiség felett. Jóslatai alapján inkább az igét hirdető népi prédikátorok, vagy az országot járó és látomásaikat megjelenítő parasztpróféták közelebbi rokonának tarthatnánk őt, semmint egyszerű táltosnak. Végső soron táltos és prófétai vonásokból összefonódott alakja alighanem egyedinek, és meglehetősen sajátosnak tekinthető. A Teknőkaparó emléke történeti jóslatainak köszönhetően maradt fenn generációkon keresztül. A jóslatok érvényessége behatárolatlan, századok során bekövetkező dolgokat mond el, amelyek leginkább az egész emberiség közös sorsaként értelmezhetők. Az elbeszélt változások fontosabb csomópontjai: A technikai újdonságok megjelenése, a jólét általánossá válása, az erkölcsi és társadalmi rend felborulása, s a következemény: a pusztulás. A technikai fejlődés következtében megjelenő újdonságok közt az értelmezések szerint a Teknőkaparó az autót, a repülőgépet, a telefont jósolta meg. A jólét általánossá válását jelzik a jóslatokban a kőkemény kőkerítés, kőkút elterjedése a fából készült kéményekkel, kutakkal, kerítésekkel szemben, s a boltok, kocsmák elszaporodása. Ez utóbbi már az erkölcsi hanyatlást is előrevetíti, amely a nők viselkedésének megváltozásában a legnyilvánvalóbb. A nők "elromlása” mellett a gyermekszám csökkenése, a megszületett gyermekek elkényeztetése, s a gyermeki engedelmesség megszűnése jelzi az akkor meglévő erkölcsi értékek megrendülését, vagy teljes eltűnését. A társadalmi rend szintén átalakul, a megszokott társadalmi hierarchia, értékrend felborul, a földeket, házakat elveszik, az élelmet majd jegy readják. A végső pusztulás ezután már nincsen messze, közeledtét előjelek is jelzik. A kétezredik év környékén pedig bekövetkezik egy nagy háború, amely szinte teljes pusztulást hoz az emberiség számára. A pusztulást egy keletről jött sereg jelenti, ez fogja elpusztítani a népet. Hatvanéves találkozóra jöttek össze a világ minden részéből a Ludovikán 1934-ben avatott hadnagyok. Az ünnepség első számaként Eszenyi László és Gétay Géza volt századosok helyeztek koszorút a Névtelen Hősök szobrára. Ledocsy Gáspár r.k. táb. püspök mondott imát. Az évfolyam hősi halottainak és mártírjainak emléktáblájánál dr. Takaró Károly protestána táb. püspök tartott rövid áhítatot. A tökéletesen rendbehozott Ludovika szobor előtt az egybegyűltekről számos fénykép készült. A Stefánia úti pompás tiszti kaszinóban került sor a diszebédre, ahol ötvenen ültek le az Ízlésesen megtérített asztal körül. keleti csücske lesz. (Ezek az adatközlők általában a saját lakóhelyük közeiét említik e pusztulás színhelyéül.) Az utolsó csata színhelyén a vérontás borzalmas lesz, s ezután alig marad majd ember a Földön. Ezt követően azonban már végre jó világ lesz, s az emberek visszatérnek Istenhez. A jóslatok fennmaradásához szükséges befogadóközeg, a helyi lakók, vagy eleve megőrzik megszokott elképzelésüket a világról, vagy hajlanak a megjósolt problémák elfogadására, s hisznek e jóslatokban. A jóslatokban megjelenő közeledő világvége, az Apokalipszis, az a cikkben említett délalföldön, a társadalom jósolt változásai, nyomon küvethetők. Legkorábban az anyagi gyarapodás hajszolása, majd a századforduló környékén a hagyományos erkölcsi értékrend fellazulása, a harmincas évek végén már kifejezetten észlelhetőek voltak. A társadalmi változásokra utaló jövendölések egyértelműen köthetők az ötvenes évekhez, a nagy háborúra és a világvégére vonatkozó jóslatok pedig századunk világégéséhez. E jóslatokban megjelenő Apokalipszis egyrészt a romlásba hajló világra kiszabott isteni igazságszolgáltatás eredménye, másrészt az elkorcsosodó világ önmaga által előidézett, szükséges pusztulása. Mindkettő végső megoldás egy rossz irányba haladó világ számára, mindkettő megkérdőjelezi a világ jövőjét. Amit egyik sem tud elképzelni: hogy ezekkel a problémákkal együtt lehet élni, s hogy nincs problémamentes világ, sőt az életnek talán nincs is egyféle megoldása. Az alábbiakban az öreg Teknőkaparó varázslatos történetét és jövendölését ismertetjük tájszólását (szegedi "ö”-vel maradt beszéde az utókorra), itt elhagyva a könnyebb értelmezés érdekében. Egyik szemtanú igy emlékezik az öregre: Pénteken nem evett ám senki szalonnát, meg zsírosat. Túrót meg vöröshagymát, tehéntúrót, azt ettek. Az egyik arató is ehetett volna, de annak bizony nem volt vöröshagymája, nem hozott magával, a környéken meg nem volt. A Teknőkaparó vállalkozott rá nyomban, hogy bizony hoz ő neki azonnal. Hát el is ment a tanya hátulján, ahol az emberek ebédeltek, s jött nagy sebbel, lobbal vissza a hagymával, mondván, ma nagyon sokan voltak a pesti piacon. Mert bizony máshol hagyma nem igen akadt Continued on Page 7 Szabó János vezérőrnagy, a Ludovika jogutód Kossuth Akadémiának a parancsnoka mondott felemelő, bajtársi hangú beszédet, majd átadta a résztvevőknek a művészi kiállítású díszoklevelet. Eszenyi László, volt évfolyamelső záró beszédében kérte, hogy a most felvett szellemi kapcsolatot tartsák meg az ősi magyar katonai hagyományok közös ápolása érdekében. Az ünneplők azzal a jóleső érzéssel térhettek vissza otthonaikba, hogy az uj honvédség vezetői tisztelettel veszik körül az előttük járó és szolgált katona nemzedéket. Zrínyi Miklós Vándordíj Vándordíj Aj ándékozása Zrínyi Akadémiának. Eszenyi László (A? alábbi tájékoztatót Eszenyi Lászlótól, egy régi kedves tagunktól kaptuk. Gondoljuk, hogy lesznek tájaink között akik érdeklődéssel olvassák ezt a beszámolót.) A kilencvenes években bekövetkezett politikai fordulat és a megszálló szovjet csapatok kivonulása után huszonhárom tengerentúlra kényszerült magyar királyi hon véd tiszt /köztük 18 vezérkari tiszt/ vándordijat ajándékozott a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiának, mely a m. kir. honvéd hadiakadémia jogutódja. Ezzel a gesztussal az alapítók bajtársi jobbot kívántak nyújtani az uj honvédség leendő vezetőinek. A nyocvanegy centiméteres sötetbronz szobor, mely egy méter magas márvány alapzaton áll, Józsa Lajos neves magyar szobrászművész alkotása. A jelenlegi vezérkari akadémia névadóját, Zrínyi Miklós költő-hadvezért ábrázolja. Az alapzaton van bevésve, hogy az m. kir honvédtisztek ajándéka, alatta pedig a kiválóan végzettek nevei, ebben az évben számszerint tizenketten. Az évfolyamelső minden évben megkapja a szobor kicsinyített mását. A szobor az Akadémia évzáró ünnepélyén került átvételre a honvédség összes magas elöljáróinak jelenlétében. Dr. Szabó Miklós, az akadémia parancsnoka beszédében hangsúlyozta a nemes gesztus katonaerkölcsi jelentőségét, hálás köszönetét fejezve ki az adakozóknak, akiket egy díszoklevéllel tünetett ki. Eszenyi László volt vezérkari századosnak, aki az akciót megtervezte és lebonyolította, elismerésül az Akadémia nevében egy kis szobrot ajándékozott. Az Akadémia egy Aranykönyvben örökíti meg az adományozás tényét és jelentőségét. A könyvben lefektetésre kerül, hogy a vándordíj célja a régi és uj magasabb kiképzésű tisztek szellemi kapcsolatának ujrafelvétele, az ősi magyar katonai hagyományok közös ápolása és a kiválóan végzettek neveinek megörökítése. Ezután felsorolja az alapítók neveit a m. kir. honvédségben viselt rendfokozatunk feltüntetésével, majd a kiválóak neveit évfolyamonként csoportosítva. A Zrínyi szobor a nagy előadó- és színházterem előtti tágas előcsarnokban van állandóan kiállítva a pompás, uj parancsnoki épületben. Az Aranykönyvet az Akadémia múzeumában fogják őrizni. Az alapítók büszkék lehetnek arra, hogy megteremtették az ősi magyar katonaerkölcsök továbbadásának ezt a módját. A végső csata színhelye az ország dél-Hatvanéves Találkozó A Ludovikán.
