William Penn Life, 1993 (28. évfolyam, 1-11. szám)
1993-05-01 / 5. szám
Page 6, William Penn Life, May 1993 EBES HEHZETtfflEK IWEEVE.” Anyák helye a magyar irodalomban* Anyák napi köszöntőnk. Kerekgyártó Barbara A Magyar Oldal Tudósítója Anyák napjára készülünk, s a májusi magyar oldalunk is fel kíván sorakozni az ünnepi hangulat megteremtéséhez. Anyákról, anyákhoz szólnak itt most a magyar irodalomból vett válogatásunk, mert ebbeni érzéseink kifejezésére igazán csak költői, irói képességekkel megáldott személyek felelnek meg igazán. Nem véletlen, hogy a költészet ősi és hatalmas ihletője minden irodalomban az ANYA. A magyar nyelv és minden más nyelv is, megkülönböztetést tesz a szülő és az anya kifejezés között. Ez a két fogalom alapjában véve ugyanazt jelenti. De azért valahogy mégsem ugyanaz. Olyan különbség van köztük, mint amikor az ember azt mondja: Állam - és azt mondja: Haza. A hazáért élünk és halunk, az államnak adót fizetünk. A Szülő tehát hivatalos kifejezés, az Anya magánjellegű. A szülő minden, ami értelmet jelent, erőt és kötelezettséget, az Anya pedig minden, ami érzelem, áldozat, és a leggyönyörűbb gyengédség a világon. Az Anya és a szülő egy ember, de ennek az egy embernek egész más tulajdonságai nyilvánulnak meg a szülőben, mint az anyában. Zágon István a két merőben más tulajdonság megnyilvánulásait mondja el nekünk megható példáival alátámasztva azokat: "Aki a harmadik szobából, csukott ajtókon át is meghallja, hogy a hathetes kislánya sir - az az Anya. "Aki szeretne azonnal berohanni hozzá, és egy kis jó langyos tejecskével elcsittitani a kis ártatlankát - az is az Anya. Aki be is rohan hozzá, kibontja megnézi, vizteleniti, de soron kívül egyetlen korty anyanektárt se juttat neki, hanem szigorúan alkalmazkodik az orvosilag előirt étrendhez - az már a Szülő. "Aki büszke arra, hogy az ő gyereke már olyan nagy kisfiú, hogy az idén már az első osztályba iratkozik - az a Szülő. De aki az iskola megnyitásának napján sírva kiséri el a gyereket abba a tiszteletre méltó épületbe, és amikor először engedi be a többi gyerek közé, akkor úgy érzi, mintha a fia Dániel lenne, aki most lép be az oroszlánbarlangba - az már megint az Anya. "Aki nappal megbünteti a gyereket, mert elszaggatta a nadrágját - az a Szülő. De aki azt a kis nadrágot éjjel könnyes mosollyal foltozza meg - az az Anya. Aki azt mondja: haszontalan kölyök, megint nem tanulsz ... az a Szülő. De aki fűnek-fának keservesen panaszkodik, hogy annak a szegény gyereknek mennyi rengeteget kell tanulni - az már megint az Anya. "Aki a kamasz fiát tánciskolába viszi - az a Szülő. Aki büszkén figyeli, hogy az a haszontalan kölyök milyen ügyesen teszi már a szépet ennek, vagy amannak a kisleánynak - az még mindég a Szülő. De aki ugyanakkor nagyokat nyel, mert úgy érzi, hogy most kezdik tőle elszakítani leikétől lelkedzett magzatát, és tulajdonképpen legjobban szeretné a fia táncpartnerét, azt a kacér kis szőke démonnövendéket megpofozni - az már megint az Anya. "És mégis: az Anyából lesz a jó Anyós, a Szülőből a rossz. Amely Anyósi állapot tart mindaddig, amig meg nem születik az első unoka. És akkor valami egész váratlan és meglepő dolog történik. Eltűnik a Szülő, és eltűnik az Anya. Vagy mondjuk inkább: a kettő összeolvad, és Nagymama lesz belőle. "De ez a Nagymama se az Anyára nem hasonlít, sem a Szülőre ... A Szülőt ridegnek tartja, az Anyát túlzottnak! - és csak egy valakivel azonosítja magát teljesen és száz-százalékosan: a Gyerekkel. "Mintha soha nem lett volna Szülő, és soha nem lett volna Anya. Mintha igy született volna, ötven-egynéhány esztendős korában, egyenesen Nagymamának.”- Ki ne emlékezne a pillanatra, melyben arra gondolunk, hogy hosszú idő után végre valahára ott állunk majd rövidesen gyermekkorunk oly kedves helyén, a családi házban és bent édesanyánk vár ránk reggeltől estig, éjjel és nappal: vár a megérkezésünkre. Petőfi, aki imádattal gondolt, irt és beszélt édesanyjáról, egy ilyen hosszú vándorlás után hazafelé tartva irta meg máig is egyedülállóan legszebb versét: A füstbe ment terv- et: Egész úton hazafelé, azon gondolkoddm: Mikért fogom szólítani, rég nem látott anyám. Mit mondok majd először is, kedvest, szépet neki, Midőn, mely bölcsőm ringatá, a kart terjeszti ki. S jutott eszembe számtalan, szebbnél szebb gondolat. Mig állni látszék az idő, bár a szekér szaladt. S a kis szobába toppanék . . . , röpült felém anyám .... S én csüggtem ajkán . . . szótlanul. Mint gyümölcs a fán. Második verskiválasztásunk Jószef Attila örökszép versére esett, mely azt a pótolhatatlan veszteséget mondja el azok helyett, akik már csak halott édesanyjukra emlékezhetnek ezen a napon, azzal a fájdalommal és örök szemrehányással, mellyel József Attila siratta el - későn - az imádott MAMÁT. KÉSEI SIRATÓ. Harminchatfokos lázban égek mindig, s te nem ápolsz anyám. Mint lenge, könnyű lány, ha odaintik, Kinyujtóztál a halál oldalán. Lágy őszi tájból és sok kedves nőből próbállak összeállitanki téged; de nem futja; már látom, az időből a tömény tűz eléget. Utoljára Szabadszállásra mentem, a hadak vége volt. S ez összekuszálódott Budapesten, Kenyér nélkül, üresen állt a bolt. A vonattetőn hasaltam keresztben, Hoztam krumplit, a zsákban köles volt már; Neked, én konok, csirkét is szereztem, S Te már seholsem voltál. Tőlem elvetted, kukacoknak adtad édes emlőd, s magad, Vigasztaltad fiad, és pirongattad, s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad. Levesem hütötted, fújtad, kavartad; mondtad Egyél, nekem nősz nagyra Szentem, Most zsíros nyirkot kóstol üres ajkad - Félre vezettél engem! Ettelek volna meg! - Te vacsorádat hoztad, - kértem én? Mért görbítetted mosásnak a hátad? Hogy egyengesd egy láda fenekén? Lásd, örülnék ha megvernél még egyszer! Boldoggá tenne, mert visszavágnék! Haszontalan vagy, nem lenni igyekszel, S mindent elrontsz, te árnyék! Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő, Ki csal és hiteget. Suttyomban elhagytad szerelmeidből jajongva szült eleven hitedet. Cigány vagy! Amit adtál hízelegve, - mind visszaloptad az utolso órán. A gyereknek kél káromkodni kedve . . . nem hallod Mama? Szóli rám! Világosodik lassacskán az elmém. A legenda oda. A gyermek, aki csügg anyja szerelmén, Észreveszi, hogy milyen ostoba. Kit anya szült, az mind csalódik végül, Vagy igy, vagy úgy, hogy maga próbál csalni. .. Ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül. . . ebbe fog belehalni. Köszöntsünk hát innen is minden édesanyát, és kívánjuk, hogy minden gyermek ezen a napon Juhász Gyula szép versének értelmében látogassa meg az édesanyját, s mondja el vele együtt: Anyám, fölnézek a te homlokodra, Hol a dicsőség koszorúja helyett, nehéz robotnak ráncait találom . . . és fölteszem rá büszke áhítattal, ujjongó dallal - minden szál virágom! The Best Bargain On Hungarian Language Instruction You’ll Find Anywhere! WPA Hungarian Language Camp August 8-14,1993 Penn Scenic View, Rockwood, PA 25 Hours of Instruction in the Hungarian Language Indoor Lodging & Three Meals a Day Plus, All Instructional Materials All For ONLY *200.00! Open to all William Penn life benefit members age 18 or older. YES, I want to learn Hungarian. Please register me for this course. Name: Phone: ( ) Address: Certificate No.: Branch: Level of Instruction Desired:□ Beginner □ Intermediate Send this form, along with your deposit of $50 per person, to: Language Camp, William Penn Association, 709 Brighton Road, Pittsburgh, PA 15233 Deadline for reservations - July 2, 1993
