William Penn Life, 1993 (28. évfolyam, 1-11. szám)

1993-01-01 / 1. szám

January 1993, William Penn Life, Page 3 „Magyar Nyelv! Édes Nemzetemnek Nyelve . Századokra visszanéző lakodalmi emlékeink* Kerekgyártó Barbara A Magyar Oldal Tudósítója Ki gondolná, hogy legrégibb Írott lakodal­mi emlékünkért a 18.századig nyúlhatunk vissza, de részletekbe menő, átfogó képet erről a fontos szokásról mégiscsak a 17.századból kapunk igazán. A magyar ősidők lakodalmi emlékét a rablóházasságot Arany János nagy költőnk Rege a csodaszararvasról cimű munnká­­jába bedolgozva igy elevenítette fel, egy nemzet eredetére vezetve azt vissza: a mezőn gondtalanul játszadozó leány csop­ortot megpillantva Hunor igy kiált oda Magyarnak és a velük lévő vitézeknek: Hajh, vitézek, hajh elébe, Ki-ki egyet az ölebe, Vigyük haza asszonyunkat, Fújja felszél a nyomunkat. Ebből a primitiv, nomád életformához fűződő "leányrablás”-ból fejlődött aztán tovább a "nővásár”. Ennek emlékét nem­csak a "vevő-legény”-ből lett "vőlegény”, vagy az "ár”-ból lett "ara” (mennyasz­­szony), illetve "eladó-lány” szavaink mar­adtak fenn, hanem a lakodalommal kap­csolatos meny, menyasszony, menyegző, és menyecske szavaink is ide vezethetők vissza. Több évtized kell ismét ahhoz, hogy az egyházi szertartás is kötelezővé váljon "és mind a két fél megegyezésével menjen ez végbe”. Ennek az eljegyzésnek a jele a gyűrű lett, amelyet, pogány, római hagyo­mányból, a bal kéz negyedik újján visel­tek, mivel azon "a szívhez vezető ér van”. Az egyház, a házasságkötéskor jobb kézre tette át a gyűrűt, és ezzel az megszűnt szerződéskötési eszköz lenni. így vált a házasodási ceremónia már a 13.-ik századra 2 főágra: az eljegyzésből "kézfogóra” - amikor is a két fiatal megál­lapodásuk után kezet fogtak; és az egyházi szertartásból, az "esküvő”-ből, amelyek együttese lett a "lakodalom”; mert lak­­mározással, mulatsággal ünnepelték meg e jelentős eseményt. Ezt a napot azonban még sok minden megelőzte. Az ifjú férfi rokona társaságában elin­dult "leánynézőbe”. Ha a lányos ház nem ismerte a legényt, néhány nappal erre a leány küldte el apja két rokonát "háztüz­­nézőbe”. Ha jó eredménnyel jártak, az "igen” válasz után kitűzték a "kézfogó” napját, mely napon az ifjú ember rokonai átadták a gyűrűt, mire a leány díszes keszkenőre, a "jegykendőre” húzva adta át a fiú gyűrűjét, s mindkét háznál ezután elkezdődhettek a nagy előkészületek. A vőlegény felkérte valamelyik tekin­télyes rokonát "násznagyának, barátai közül "vőfélyt”, nőrokonai közül pedig a "nászoló-asszonyt”, és a "nászoló-kisas­­szonyt”. A lakodalmi előkészületek hazánk száza­dokkal ezelőtti és mostani időszakában is "sok pénzzel jártak”. Egyik írásos emlékünk a 16.-ik század­ból elképesztő adatokat közöl egy főúri kisasszony lakodalmára kivetett szolgálta­tásokra vonatkozóan: készpénzen kívül 30 falu jobbágya köteles volt például 140 borjut, 350 bárányt, 200 disznót, 40 tehenet és bikát, 30 őzet, 200 nyulat, 600 fogolyt, 600 libát, 100 tyúkot, 6 ezer tojást, kétezer ötszáz pisztrángot, azonkívül szénát, zabot beszolgáltatni a kisasszony nagy napjára. A lakodalom előtt aztán a vőlegény elindult "násznépével”, lóháton, kocsin sokszor napokig utazva a mennyasszony lakodalmas házához: a palotához, vagy a kertben készített hatalmas sátorhoz. Megszabott rendben vonult be násznép. A násznagy felköszöntötte a háziakat, ün­nepélyes beszéddel kikérte, a "főgazda” pedig hasonlóan válaszolva az "örömszü­lök” nevében kiadta a leányt. Ezután a templomba, vagy a kastély kápolnájába vonultak az esküvői szertar­tásra. A lakodalmas házhoz visszatérve aztán asztalhoz telepedett a népes, úri vendégség. Főhelyre mindenkor az új pár került. Az "ételfogók” sorra hordták az ételeket, a "pohárnok” minden fogás után bort töl­tött. A menyasszony azonban nem evett, nem ivott. A lakomát tánc követte és vigalom, mialatt a menyasszonyt más hely­ségben tiszta fehérbe öltöztették, haját kifonták, pántlikákkal felcifrázták, fejére a gyöngyös koszorú helyett virágkoszorut tettek, s elkezdődött a menyasszony-tánc. A menyasszonyt a násznagy vitte táncba, kettőt-hármat kerülve vele, majd elbúcsúz­tatta apjától, anyjától, barátaitól, s majd a vőfély kezére került; a vőfély a kardjával lemetszette a menyasszony fejéről a koszo­rút, azt földre tette és négyfelé vágta, jelezve vele, hogy lányságának ezúttal vége. Három napig tartott a vigalom. Harmad­nap reggel aztán kocsira rakták a menyasz­­szony kelengyéjét, és az új házasok hazain­dultak .... Nem sokkal voltak alábbvalóak a sze­gények lakodalmai sem, ha pompában és szokásokban különböztek is egymástól vidékről-vidékre más színfolttal gazdagod­va. Mig az úri rend más-más vidékről nősült, a föld népe, a szegénység, egy faluból választotta hitvesét. Itt is elsősor­ban a szülők választották ki a párokat, többnyire vagyoni szempontok szerint. Innen erednek gyönyörű magyar népdala­ink, a másnak adott leány, és a boldogtalan szegény fiú sorsát megéneklő örökszép nóták. Öregasszonyok puhatolózása készítette elő a leánynézést, amikoris a legény egy férfi rokona társaságában, mint mondtuk is, ellátogatott a lányos házhoz. Ha a szemle tetszett, sor került a leánykérésre; általában szüret után vagy farsang elején, hogy a lakodalom ne essék dologidőbe. A násznagyok szólították fel nyilatkozatra a fiatalokat: az ifjú pár ezután kezet fogott majd jegyet váltott, jegyként a legény ezüst pénzt, a leány jegykendőt, díszes, maga­­himezte "keszkenőt” adott a legénynek. Az esküvő napján mindkét háznál külön gyülekeztek a vendégek. A vőlegény zene­karral indult a házától, saját vendégei kíséretében. Be azonban nem mehettek. A nőrablás emlékeként a kaput eltorlaszol­ták, vagy átkötözték, Sokszor tréfás találós kérdésre kellett a kérő násznagynak előbb megfelelnie. Csak a helyes válasz és vőle­gény felmutatása után engedték be a ven­dégeket a lányos házhoz. A templomba indulás zenével, rigmusokkal járó ünne­pélyes felvonulást jelentett a faluban; a násznépet a kapualjban összesereglett asszony-és gyermeknépség hada bámulta utca hosszat egészen a templomig, ahol szintén óriási tömeg várta a násznépet, s az ifjú párt. A lakodalomhoz és az ételek felszol­gálásához már régóta nyomtatott, vagy Írott vőfélykönyveket használtak. Ezek tartalmazták a búcsúztatókat, az ételkösz­öntőket és tréfás mondókákat is. Minden egyes ételhez más-más rigmust illett mon­dani. Ezeket a rigmusokat a vőfély fejből mondta, s emlékezetből játszotta a vendég­seregnek. A vacsora elkészültét például igy jelen­tette be: Uraim, az asztal meg vagyon terítve Kés, villa, kanál, tányérral el vagyon készítve Ezek után majd az étkek jönnek sorjába, Ez a két fiatal nem áll itt hiába. Az ételt mindenkor a vőfélyek szolgálták fel a lakodalmakban. A leves felszolgálását ez a versike előzte meg: Itt van az ebő tál étel, behoztam És hogy el ne ejtsem, mindig imádkoztam tehénhúst csigával hoztam, hát egyenek, Isten ez áldásával megelégedjenek. A csirke, a kakas, gulyás, sütemény és bor feltálalása hasonló versek elmondásával járt. Minden vidéken más és más versek születtek, amikre a vőfély, ha sikerült új verssel előállnia, mindig nagyon büszke volt. A lakodalmi vacsora után következik a kásapénz-szedés is. Ez is játékos formában történik: a szakácsnők kezüket bekötve, jajgatva jönnek a szobába, és közük, hogy elégette a kezüket a kása, kásán rizsét értenek. A vendégek ilyenkor aprópénzzel aján­dékozzák meg a szakácsnőket, és a muzsi­kusokat is általában. A szoba átrendezése után elkezdődik a tánc, s éjfélkor a meny­asszonytánc. Legutoljára a vőlegény táncol a menyasszonnyal, s aztán a fiatal pár elszökik, s a menyasszony átöltözik. A "kontyolás”-sal leveszik lányságának jelét a pártát, vagy leveszik a koszorút, haját "kontyba” kötik, rá kendőt tesznek, és ezentúl az asszonyok csoportjába tar­tozik. Az új pár látogatása az asszony szüleinél is sok helyütt bevált szokás volt. Lehet a magyar lakodalmak időpontja különböző, a cselekmények azonban még a mai nap is sokban azonosak. Modern világunk mod­ern lakodalmai után mindenikünk ősi lakodalmunk hangulata, és szokásai után vágyik igazán, mert egy "jó falusi lakodal­om” minden mulatságot felülmúl. Habitat spreads volunteer spirit in Hungary By Karen Free From Habitat World "You can’t wait for the pie to be cooked by somebody else. You have to cook it by yourself." —Hungarian folk saying Házat Házat Habitat for Human­ity (Hungary) is learning how to cook its own pie, and the ingre­dients are unique. After almost a half-century of communist rule, the people of Hungary are suddenly experi­encing a new freedom that is hard to grasp. In the words of Kalman Lorincz, who is spearheading Habitat’s grassroots movement in Hungary, "Democracy has great opportunities, but it also needs your active participation.” In September 1992,10 Ameri­cans formed the first Habitat work camp group to venture into the central European country. They thought they were going to build houses for two weeks. In­stead, they built something quite different: a spirit of volunteerism. During the years of communist rule, Hungarians put in a 42- hour workweek, including one Saturday a month working as "volunteers” for the state. But the concept of freely volunteering to help your neighbor wasn’t part of the culture. Thus, the work campers spent their two weeks as living ex­amples of what volunteerism is all about. They attended several meetings where Habitat was ex­plained by Lorincz and work camp leader Winston Slider. "The first meeting we went to we expected 200 people. Over 400 turned out. I asked people to look to the left of them, to the right, to the front and back of them. I asked if they would be willing to help one of those people build their house,” said Slider. "The first time I gave that talk, people giggled, looked con­fused. The next meeting there was mumbling and a few smiles. By the third meeting, people were getting it, and nodding their heads yes.” "At first I was disappointed that we didn’t have a chance to work more on Habitat houses, but as we visited communities, we started realizing that we may have done more for the Hungar­ian version of Habitat by doing public relations work,” said Hugh Collett, from Modesto, Calif. Lorincz agreed. "We need the funds first and this is the hardest part, especially in a land where this kind of activity was unknown during 44 years of communism. No matter how much I speak about Habitat, the fact that 10 Americans were willing to come here and work gave our program the final 'push’ we needed.” As a result, Godollo city offi­cials are allocating $200,000 to Házat Házat beginning next fiscal year. In four other communities, a total of 47 parcels of land were contributed. The first Házat Házat house in Hungary was dedicated in June 1992. "The work camp was a great way to show our people what partnership is all about,” Lorincz said. Habitat for Humanity Interna­tional has scheduled three work camps in Hungary for 1993: one each in the months of May, July and September. Anyone interest­ed in participating in a work camp can receive more informa­tion by contacting Habitat for Humanity International, Global Village Department, 121 Habitat St., Americus, GA 31709-3498, telephone (912) 924-6935.

Next

/
Thumbnails
Contents