William Penn Life, 1992 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1992-05-01 / 5. szám
Page 6, William Penn Life, May 1992 EBES BL 171 TE IIII I'EEll.” Anyák Napjára Kerekgyártó Barbara A Magyar Oldal Tudósítója Anyák napjára készül az ország, a világ, s a májusi magyar oldalunk is fel kíván sorakozni az ünnepi hangulat megteremtéséhez. Mindenki szereti az édesanyját, és minden édesanya szereti a gyermekét, de erről az érzésről igazán szépen beszélni csak a költők tudnak. Ezért választottunk itt most ki mi is a magyar irodalom legszebbjeiből egy csokorra valót azokból a gyönyörű versekből, melyek ezt a szeretetet legjobban kifejezik. Cikkünkben helyet adtunk olyan válaszoknak is, mint például, hogy alakul ki egy család? melyhez a válaszokat egy-egy 7 és 8 éves gyerek írásaiból válogattuk ki e cikkünk végére. Elsőként álljon itt az anyai szeretetröl szóló egyik legszebb CSOÓRI SÁNDOR ma élő költőnk verse az ANYÁM SZAVAI. Köszönjük neked, fiam, hogy hazajöttél, mert mi már öregek vagyunk, mint fönt a padláson az a falióra s a mutatónk már nagyon a temető felé mutat. Szépszerén azt se tudjuk, csütörtök van-e, kedd-e? Amikor jössz, az a mi vasárnapunk. Apád még csak-csak, idefut, odafut, de nekem már a kisajtóig is ménkű hosszú az út, hányszor megemlegetem azt a körtefát, amit a konyhaajtó elöl fordított ki a bomba, meg tudnék benne kapaszkodni, mint most a te karodba, Talán, ha bottal járnék! — No még csak az hiányzik! Fogom inkább a söprűt, azzal botozgatok el a ház végéig, a kapuszájig, minthogyha dolgom volna. Csak várni ne kéne soha! Várni levélre, híradásra. Ha kisiklik egy vonat, nem alszom éjjeleket — A múltkor is, amikor Amerikába mentél, a szemem belülről kisebesedett: eljutsz-e? visszajutsz-e? ülsz-e még ide mellém? mert nekem minden távolság — tenger és tüskebokor és minden repülő lezuhan, amelyen te utazol. Mondom is a doktornak: doktor úr, hogyan lehet. hogy én már a fölröppenö madártól is megijedek? és annyi havat álmodok össze-vissza: hókazlat, hóhegyet és mindegyik mögül a fiamat hallom — igen, a köhögésedet, de fekete puskacsövek és messzelátók figyelik lépteimet. Talán, ha én is kelek-forgok a világban, amerre te, nem féltelek a kilengő, magas házaktól s a krokodilusos tavaktól se, a mosolygó, késes emberektől, akik bankot rabolnak, vagy csak játszanak, álarc van rajtuk, mint szüretibálos ördögökön s bohócos nagykalap, de ki szegény: akkor is fél, amikor nevethetne, amikor örül — ki van az én szívem is verve, hét vassal köröskörül. A gyermeki szeretet megnyilvánulására, és soha meg nem szűnő hálájára álljon itt példának, és mindannyiunk őszinte ragaszkodásának kifejezésére édesanyánkhoz, MÉCS LÁSZLÓ papköltö örökszép költeménye a Királyfi Három Bánata Amikor születtem, nem jeleztek nagyot Messiás mutató különös csillagok, Csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok. A többiek láttak egy siró porontyot, De anyám úgy rakta rám a pólyarongyot, Mintha babusgatná a szép napkorongot. Maga adta nékem édessége teljét, Úgy ajándékozta anyasága tejét, Hogy a földnek bennem kedve teljék. Isten tudja honnan, palástot kerített, Aranyos palástot vállamra terített Fejem fölé égzin mosolygást derített. Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat, Ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat, Mint királyi ember, királyi urának. Amerre én jártam, kövek énekeltek, Mert az édesanyám igent a köveknek, Szive ment előre előttem követnek. Amíg ö van, vígan élném a világom, Nem hiányzik nekem semmi a világon, Három bánat teszi boldogtalanságom: Az egyik bánatom: mért nem tudja látni egymást a sok ember, a sok-sok királyfi, Ugyanúgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni. A másik bánatom: hogyha ö már holtan, Fekszik a föld alatt, virággá foszoltan, Senki sem tudja majd, hogy királyfi voltam. Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna, Minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna, Kamatnak is kevés, nagyon kevés volna. Hogyha minden csillag, csupa gyémánt volna, S ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna, Az én köszönetem igy is kevés volna. Hogyha a fold minden szinmézét átadom, Az ö édességét meg nem hálálhatom. Ez az én bánatom, harmadik bánatom. A gyermek-száj, ahogyan mondani szoktuk, mindig az igazat mondja. Kedves őszinteségükkel mindannyiunk szivébe derűt és vidámságot ültetnek, még ha megfáradt napjainkban nincs is sok kedvünk a vidámsághoz. Ez őszinte gyermek-szájból olvasunk itt most fel néhány véleményt családról, "az anyuról”, és a házasságról 7 és 8 éves gyermekek írásaiból válogatva ki azokat: Hogyan jön létre egy CSALÁD? — Egy család úgy lesz, hogy mennek az emberek az utcán, jeges a járda, és egy fiatal nő elesik, és egy fiatal férfi felsegíti, megismerkednek, barátok lesznek és egy pár hónap múlva megszeretik egymást és megházasodnak. Egy kis idő múlva gyerekük lesz, és a fiatal lányból nem nő lesz már, hanem anyuka, és a fiatal férfiből nem férfi lett, hanem apuka, és boldogan felnevelik a gyereküket. (Mariann 9 éves.) — Egy jó családhoz szükséges három ember szoros kapcsolata, összefogása és jó munkája. Most, hogy megnőttem, egy életre összezártam őket. Nem hagyhatják el egymást, mert engem nem lehet kettéfürészelni, akkor oda minden befektetett munkájuk és pénzük. (András 7 éves iskolai tanuló.) — Egy férfi meglát egy lányt és megszólítják egymást. A lány szép, okos, karcsú, házias. A férfi meg csinos, jólöltözött, munkára termett. Szivbéli társak lesznek. Mindig egymás mellé fekszenek, mindég egymásba lesznek burkolózva. Olyan meleg van, hogy nincs kedvük hálóruhát felvenni. Élnek, éldegélnek, és olyan nagy a szerelem, hogyha a fiú megcsókolja a lányt, az rögtön elpirul. Mivel sok pénzük lett, el is veszik egymást. A gyerekük kölcsönhatással születik. (Marcella 8 éves iskolai tanuló.) — Az emberek azért házasodnak, mert szerelmesek lettek, vagy pedig az egyik házastárs öröksége miatt. (Zsolt 7 éves tanuló.) — A férfi nem nagyon hasonlít a nőkre. A szerelem jó érzés. A lány ragaszkodik a fiúhoz. E kapcsolat teremti meg a szerelmet. Mikor valaki szerelmes úgy nevezett mély és sötét verembe esik. Ez a szerelem házassághoz és családhoz is vezethet. (Zoltán 8 éves.) Szerintem a legszebb az édesanya szeretete- mondta egy 7 éves iskolai tanuló. - Ezzel zárjuk cikkünket, kívánva minden édesanyának a lehető legjobbat és legszebbet a világon, s annyi szeretetet, amennyit csak ember egymásnak adni tud.
