William Penn Life, 1990 (25. évfolyam, 2-10. szám)

1990-03-01 / 3. szám

Page 8, William Penn Life, March 1990

/

EEES III XI II Bill IWEEI/E.”

Nagy magyarunk az emigrációban: Kossuth

Kerekgyártó Barbara

A Magyar Oldal Tudósítója

Kossuthról szóló cikkünket csak Ady Endre hozzáirt gyönyörű szavaival tudjuk méltóképpen elkezdeni:

Kossuth Lajos! Mennyit jelent e név! . . . Szeretetet, bizó, honfi reményt! Szabadságot, mely világot megvált. Bosszút, melynek órája ütni fog, Kijelentés, ezerszer szerit e név.

Egy nép szivében élő nagy titok.

Mely ég küldött, te szent Apostolunk, Midőn meghalni készült szent honunk?

Elállóit már e nemzet szívverése,

Az égtől várt csak megváltó csodát! S te megjelentél! Testté lett vágyunk! Kivívtad a nép igazát, jogát!

Te izentél, igy mondja ezt a dal.

Es követett reménnyel a magyar!

Valóban a szabadság, a függetlenség nagy Apostola Ó. Mindenki meghajolt előtte, mert mindenkinek szent meggyőződése volt, hogy Ö az, akinek szavára megmozdul a nemzet, s ha kell fegyvert fogva meghal a hazáért.

Élete csaknem átfogja a 19.-ik századot. 1802-ben született. A Zemplén megyei Monokon. A közeli hires Sárospatakon tanul. Jogot végzett, s ügyvédi pályára lép.

Az akkor Pozsonyban tartott országgyűlésekről Országgyűlési Tudósitások cimü lapjaival tette országszerte ismertté nevét, sőt már országon kívül is. Bécs is felfigyel cikkeire, s lapját bitiltják, majd mikor tiltakozik 1837-ben letartóztatják, s 4 évi börtönre Ítélik.

Börtönéveit nyelvtanulással teszi elviselhetővé. Csak 1840- ben szabadul amnesztiával, s újra Pozsonyba megy, mint Pest megye küldötte. Az 1848-as évi forradalmak, a népek tavasza, a magyar átalakuláson is óriását lendít.

Kossuth kiadja a jelszót. Felelős magyar minisztérium alakul, ahol mint pénzügyminiszter szerepel. Ez a kormány 1848 szeptemberében lemondásra kényszerül, megalakul az Országos Honvédelmi Bizottmány.

Ennek elnöke lett Kossuth Lajos. Óriási szervező és lelkesítő munkája néhány hónap múlva meghozza a gyümölcsét. Az ellenséget 1849 tavaszán a magyar hadsereg kiveri az országból, s Magyarország kinyilvánítja függetlenségét s kimondja a Habsburg ház trónfosztását. Az ország élére, kormányzó-elnökként Kossuth Lajost választják.

Az orosz cár intervenciója azonban eldöntötte a szabadságharc. sorsát. Kossuth a menekülést választotta, emigrációba kényszerült, hogy külföldről újra elkezdhesse szervező munkáját a magyar haza függetlenségének érdekében.

Előbb Törökországban, majd Londonban telepedik le. És áradnak a levelek Európa minden részébe, s mennek a titkos üzenetek Magyarországra is. A nép pedig várja a Szabaditóját és bízik a harc újrakezdésében. Még él a dal, melyet újra énekelnek:

Kossuth Lajos azt üzente Hiányos a regimentje,

He még egyszer azt üzeni, Mindnyájunknak el kell menni, Éljen a magyar sVadság,

Éljen a haza.

És Kossuth dolgozik. Alkotmány tervezetét készít a jövő Magyarország számára. Angolul tanúi, mindamellett, hogy tökéletesen birja a nyelvet, sok más idegen nyelv mellett.

Southhamptonban tartott beszédének hatására egy angol történész igy nyilatkozik Kossuthról: "... Kétségtelenül egyike a legékesebben szólóknak, aki valaha angol hallgatósághoz fordult . . . Az angol nyelv amelyen Ö beszél, a legnemesebb. Kossuth Shakespeare nyelvét beszéli . . . Egy órán át, sőt tovább is, oly fogékonysággal és oly erővel tud szólni, mely a legnagyobb angol szónokokhoz méltó . . .

Washingtonba érkezése valóságos diadalmenet. Fiimore, az Egyesült Államok elnöke 1852, januar 2.-án fogadja. Három hétig vitatkozott a szenátus és a képviselöház, hogy megadja-e Kossuthnak is azt a tisztességet, amiben eddig csak a függetlenségi háború hőse La Fayette márki részesült, Végül megadta.

Kossuth e hatalmas ország népét és uralkodó köreit akarta a magyar ügynek megnyerni. Áradt is a pénz a magyar emigráció céljaira. De amikor Fiimore elnököt felkérte, hogy az Egyesült Államok hivatalosan tiltakozzék Magyarország önrendelkezési jogának eltiprása ellen, az elnök kínosan feszengve ugyan, ám egyértelműen kijelentette: mint ember ..

. mindig rokonszenvet érzett a

magyar függetlenségi harc iránt..

. de mint elnök, nem térhet el a politikájuktól, mely szerint az Unió be nem avatkozhat mások belügyeibe.

Ha az Egyesült Államok elnöke is igy gondolkodik, kiben lehessen hát reménykedni? - Csak az otthoniakban . . az összeesküvés bátor hőseiben, a bosszúra éhes népben - gondolta Kossuth. - Haláláig bízott ebben. Reménytelenül.

És tovább folytatja elkeseredett gyűléseinek, beszédjeinek sorozatát: London, Manchester, Bradford, Glasgow ... Az egész világsajtó ir a káprázatos kőrútról.

S Magyaroroszág újra Kossuth lázban ég:

Majd megsegít minket az ég, Kossuth Lajos vissza jön még Visszahozza a koronát,

Mátyás király igazságát. ■ ■ terjesztik a dalt mindenfelé.

Olaszországban ezer meg ezer ember tolong a fogadó körül, ahol Kossuth megszáll. Kocsiba száll, de tömeg kifogja a lovakat, a nők a kezét csókolgatják- s ö azon veszi észre magát, hogy olaszul szónokol a köréje gyűlt tömegnek . . . Ezt meg kell Írnia Teréznek, a felesegenek, aki még odahaza várja hívását... nem is tudta hogy tud olaszul.

Ekkor már franciákkal is tárgyal lelkesen. A császár biztatása azonban az osztrákok leveréséhez nyújtott szövetséghez - meghiúsul. Tiz esztendő keserűségét, szenvedését ígérte feledtetni a remény. A császár mindezt keresztülhúzta. Harc nélkül, dicstelenül kell hát visszavonulnia a számkivetésbe.

Döbbenten kellett ugyanis tapasztalnia, milyen süket értetlenséggel fogadják eszméit és fáradozása, it. Családjában is tragédiák sorozata teszi egyre boldogtalanabba az öregedő Kossuthot.

Imádott Vilma leánya halála teljesen összetörte, s most feleségét, Terézt támadta meg egy ismeretlen kór. Lányát és Terézt a halál, két fiát pedig az élet, a munka szólítja el mellőle, s Kossuth egyedül marad Torinóban. Vigasztalhatatlan gyászában egyedül csak a hozzá híven ragaszkodó Ihász ezredes osztozott.

De ekkor megint közbeszólt a história.

Bismarck porosz miniszterelnök szövetséget alakított az olasz kormánnyal Ausztria ellen. Kossuth levelet intézett Garibaldihoz, aki meleg választ is küldött.

S az üzenetváltások, tárgyalások, levelek sűrű áradata következett. Kossuth ismét a réginek érezte magát. Hisz bűn volna újra meg nem próbálni... S kiáltványt irt: "Vitéz magyarok .. módja nyílik újra kitűzni a szabadság zászlaját. . .” - S rohant Garibaldihoz . . A poroszok és az olaszok azonban békét kötöttek Béccsel, s elmaradt a Magyarországba való bevonulás, s a magyar kiegyezés Béccsel kezdett kirajzolódni, s végül is bekövetkezett.

Ezt az alkut Kossuth szerint csak karddal lehet szétvágni, s majd a következő nemzedékek ismét megtérnek az egyedüli üdvösséghez : a forradlomhoz.

A magyar kormány pedig titkos küldötteit arra utasította, figyeljék mikor indul Kossuth az egyre sűrűbben elhangzó hívásra - haza.

Kossuth azonban nem mozdult. Torinóban maradt. Nem akart osztrákmagyar lenni soha. Végleheletéig élő tiltakozás akart maradni minden olyan alkúval szemben, mely bármi feltétel alatt állami függetlenségünk megcsonkítását célozta.

Hü Ihászával csendesen élt virágos, maga vásárolta villájában, öregen, betegséggel küzdve, mígnem Ceglédről egy száz tagból álló küldöttség, képviselői mandátumát személyesen kívánta átnyújtani... Amikor meglátták imádott kormányzójuk beteg szemét, duzzadt arcát, ősz szakálát, tehetetlen bánatukban csak sírni tudtak.

Kossuth is könnyeivel küzdött, mikor a hitet és bizalmat megköszönte. De a meghívást nem fogadhatta el.

'Tudják-e Önök- szólt a küldöttekhez,' mi az, amit honvágynak hívnak? -Mi az a rettenetes állapot? - Ó, én ismerem. Velem jár magányos bolyongásaimban, melyeknek fáradalmában az érzékek eltompulását keresem. Velem virraszt as éjnek csödnjében, az éjjeli mécsem mellett, velem fekszik le, hogy szaggatott kábulást, de üdítő álmot alig hagyjon fáradt tagjaimon. - Igen, én tudom mi a honvágy ... de mivé lennének a nagy elvek, ha mártírjai nem akadnának? ..”

S az ősz agg felemelte hangját, mely egyszerre zengeni kezdett épúgy, mint három évtizeddel azelőtt, amikor Cegléd polgárai először hallgatták, s készek voltak vele esni el harcban, s ezeket mondta:-Jézus egykoron ekként szólott keresztelő Jánosnak: hagyjatok békét most nekem, mert igy illik nekünk, a mi tisztünknek minden igazságát betöltenünk. Én is azt mondon Önöknek: hagyjatok most engem békével, atyámfiai, mert illik nekem az én tisztemnek minden igazságát betöltenem.”

És a ceglédiek csakugyan úgy néztek rá, mintha a Megváltó állna előttük.

80 éves születésnapját az egész Magyarország megünnepelte. Nem az állam rendelte el. Ünnep volt az, a szó igazi értelmében, mert a nép kényszeritette azt ki a hatalomtól, aki egy percre sem feledte a "turini remetét,” akinek tolla alól az utolsó évek gyötrelmes időszakában is özönlöttek a sorok hazafelé, a Haza felé!, amely haza törvényeinek értelmében 1890, január 10-én megszűnt magyar állampogárnak lenni. . . De ez előtt még megtartotta élete utolsó hatalmas beszédét. . .

845 magyar, az uralkodóval dacolva jelent meg újból Torinóban! Voltak köztük olyanok is, akik vele harcoltak, vagy a Kossuth zászlója alatt. És eljöttek az unokák is, akik már csak a legendákból ismerték "Kossuth apánkat.”

A nyolcvanhét éves aggastyán utolsó erejét szedte össze erre az estére. A köszöntő szavakat inkább csak érezte, mint hallotta. Legszívesebben meghalt volna abban a percben, de kihúzta magát, a hatalmas park elnémult, mert Kossuth beszélni kezdett.

Folytatás a 9-ik oldalon