William Penn Life, 1987 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1987-06-01 / 6. szám
June 1987, William Penn Life, Page 9 Néprajzi barangolás Magyarországon A néprajztudomány részben földrajzi, részben történeti meggondolásból négy nagy részre osztja a Kárpát-medence magyarlakta területét. A Dunántúl a Duna és a Dráva folyó által határolt terület, amely nyugaton az Alpok (Ausztria) aljáig nyúlik, északon pedig a Vág folyó mentén (Szlovákia) a magyarság legészakibb települése a Zobor-vidék zár be. A Felföld az északi hegyes vidéket foglalja magába, melynek nagy része átnyúlik Szlovákiába. Az Alföld a Kárpát-medence legnagyobb sík területe. A Duna-Tisza között, a Tiszántúlon terül el, délen pedig Jugoszláviában folytatódik. A negyedik nagy magyarok által lakott terület Erdély, erdővel övezett, hegyes-völgyes vidéke, amely ma Romániához tartozik. Magyarországi sétánkat a Dunántúlon kezdjük, ahol is első állomásunk a Tolna megyében lévő Sárköz. A Duna és a Sió-csatorna között elterülő Sárköz magvát Öcsény, Decs, Sárpilis, Alsónyék és Báta képezik. A múlt század közepétől a Duna szabályozásával ezek a községek jómódba jutottak,' ami a népművészet kivirágzásához vezetett. A két-, sőt többszobás lakóházak berendezése a színes festett bútorok, szőttesek, cserépedények a művészi igény érvényesülését mutatják. A festett ládák, ágyak, tálasok jellegzetes sárközi motívuma a piros rózsákból és zöld levelekből álló koszorús, füzéres kompozíció. A tálasokat, edénytartókat, a konyha falát gazdagon telerakták cserépedénnyel. Az ún. sárközi kerámia nem Sárközben készült. A dunántúli fazekasok legnagyobb felvevő piaca Sárköz volt, mely ízlésével erősen befolyásolta a környező fazekasközpontok — Mórágy, Szekszárd, Siklós, Mohács — stílusát. A sárközi kerámia jellemző alapszínei a fehér, fekete, mélybarna és vörös. A díszítmények vörös, zöld, sárga, kék, barna, okker, fehér és fekete színekkel készültek. A díszes, mintás szövésnek, országosan is, kiváló mesterei voltak a sárközi asszonyok. A lakástextilek túlnyomó része szövött kelméből készült, piros, piros-fekete vagy csak fekete fonallal. A szőttes egész felületét változó szélességű, madarakból, csillagokból és mértanias elemekből álló csíkokkal szőtték tele. Sárköz a Dunántúl legkiemelkedőbb hímzőközpontja. Végtelenül változatos hímzései főként a női viseletét díszítik. A fekete szőrhímzéssel készült halotti párnák, a fekete alapon fehérrel hímzett paritytyafőkötők, a selyemmel ki varrt bíbor, a keresztszemes technikával hímzett ingujjak más és más díszítőstílussal készültek. Ez jól jellemzi a sárköziek hímzéskultúrájának magas színvonalát. A sárközi viselet pompakedvelő gazdagsága megmutatkozik a változatos anyagfelhasználásban, a ruhaneműk sokféleségében, a színösszeállításban és a többféle stílusú hímzés alkalmazásában. A lányok fejdísze a három részből álló párta, az ún. bársony volt. Az asszonyok kontyát a parittya alakúra formált, fekete muszlinból fehér hímzéssel kivarrt, főkötő szorította le. A menyecskék az első gyerek megszületéséig a főkötőt fátyolból készült, selyemmel és arannyal kihímzett hosszúkás kendővel az ún. bíborral borították be. Nyakukban gallérszerűen felfűzött gyöngyöt viseltek. A finom szádából készült ingek bő ujját leginkább fekete fonallal, keresztszemes technikával hímezték ki. A fehér alsószoknyák fölött színes bő szoknyát hordtak, amelyen a kötény kezdetben fehér szádából, később selyemből, bársonyból, végül a szoknyával azonos anyagból készült. Az ing fölött a pruszlikot színes, rojtos vállkendő — sokszor három, négy — takarta. A lábon a piros vagy fekete csizma alatt csomókkal díszesen kötött harisnyát hordtak. Az asszonyok télen gyapjúval hímzett és piros bőrrátéttel díszített fehér ködmönt viseltek. A férfiviselet sokkal egyszerűbb volt, de a ruhaneműk anyagát tekintve itt is szívesen használták a finoman hímzett selymet, bársonyt. A szűrdolmány fehér posztóból, piros-zöld posztó-, vagy bőrrátéttel készült. A sárközi férfiak is hordták a posztóból készült gyapjúval kivarrt cifraszűrt és a gazdagon hímzett subát. A viselet sokrétűsége, a házak berendezésének gazdagsága jól jellemzi a sárköziek művészi igényű törekvéseit, amely rangos helyet biztosított számukra a magyar népművészetben. was\ íwylcoai UÁhuj pÁrtsLlxm, ToLna. megye CőtnpboL KZÍcott teesnt* kstUyivL Decs , Tóinál megye low OS ©. © ® ■festett cni/ij StLlrlcóz. ToUul megye ÓÁyk.óii jiWMMlO Tiros, leik., okkxK e* 2ŐUC , \jX.po5 ih íJtéLrőLÍLttcb tcíMWA.
