William Penn Life, 1987 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1987-05-01 / 5. szám
Page 6, William Penn Life, May 1987 Egy sikeres kezdeményezés A húsvéti ünnepeknek már vége, a hímes tojásokat is elajándékoztuk a locsolkodóknak, igy talán aktualitását vesztette a tojásfestő tanfolyamokról írni. De egy-két gondolat erejéig szeretnék visszatérni az oly sikeres kezdeményezésre, amelynek során több városban jöttek össze asszonyok, férfiak, gyerekek hímes tojást készíteni. Ennek a „vándor” műhelynek az utolsó állomása Toledo volt, ahova már meglehetősen fáradtan érkeztünk. Az Ivancso család — akiknek ezúton is szeretnénk köszönetét mondani — oly szeretettel és olyan finom ebéddel fogadott bennünket, hogy fáradságunk hamar elmúlt. Szent István katolikus templom alagsorában Mary Ivancso — a William Penn toledói csoportjának elnöke — és édesanyja süteménnyel, kávéval várta a tanfolyamra érkezőket. Szép számmal gyűltek össze idősek, fiatalok és nagy izgalommal, hozzá kell tennem, ügyességgel készítették el — sokan életük első — hímes tojásaikat. A tanfolyamot Baba Ujvági vezette, aki egy kis kiállítás keretében bemutatta az általa készült szebbnél-szebb toj ásókat. Toledóval befejeződött a tojásfestés, de elindult valami, valami nagyon fontos: felfedeztük az alkotás, a közös alkotás örömét, amely újabb találkozásra, közös munkára késztet bennünket. Anyák napja alkalmából Petőfi Sándor (1823-1849) kedves versével szeretnénk köszönteni az édesanyákat, nagymamákat és keresztanyákat. Füstbement terv Egész úton — hazafelé — azon gondolkodóm: miként fogom szólítani rég nem látott anyám? Mit mondok majd először is kedvest, szépet neki? Midőn, mely bölcsőm ringató, a kart terjeszti ki. S jutott eszembe számtalan szebbnél-szebb gondolat, míg állni látszék az idő, bár a szekér szaladt. S a kis szobába toppanék... Röpült felém anyám... S én csüggtem ajkán... szótlanúl... mint gyümölcs a fán. Kulturális'életünk, népművészeti örökségünk ápolása céljából érdekes nyári programajánlattal várja önt a William Penn Association West Virginia-i táborába (közel azohioi, pennsylvaniai, West Virginia-i határhoz). A tábor júniustól augusztus végéig'lesz nyitva. Bármikor felkeresheti és és válogathat a népművészeti, anyanyelvi és sporttanfolyamok között. A népi műhelyekben kipróbálhatja a szövést, hímzést, bőrművességet, kerámiát, tányérfestést, fafaragást és megismerkedhet az ősi népi gyermekjátékokkal. A népdal, népi tánc és a magyar nyelv oktatása fontos része a programoknak. A tanfolyamokat szakképzett pedagógusok, népművészek vezetik. Természetesen a tanulás mellett a szórakozás sem maradhat el. Esténként tábortűzzel egybekötött gulyás-parti. Szálláslehetőség tetszés szerint sátorban vagy több ágyas szobákban, hideg-meleg vizes zuhanyzókkal ellátott épületekben. A William Penn Association mindenkit szeretettel vár — tagságra és korra való tekintet nélkül — a csodálatos helyen fekve Wellsburgba, az úszómedencével és sportpályákkal ellátott Mount St. George táborba. Bevezető a „Néprajzi barangolás Magyarországon” című sorozatunk elé Egy nép fennmaradásának alapvető feltétele nyelvének és kultúrájának a megőrzése és generációról generációra való örökítése. Megragadva a William Penn adta lehetőséget, a mostantól rendszeresen jelentkező magyar nyelvű oldalon néprajzi sétára hívom a kedves olvasót, amelynek során a népművészeten kívül tájakat, szokásokat, a magyar népi műveltség múltját igyekszem bemutatni. Számunkra, magyarok számára a népi kultúra, a paraszti világ öröksége fokozott jelentőséggel bír, hiszen még a XIX. század közepén Magyarország lakosságának a háromnegyede földműves volt. A múlt század folyamán azonban az iparosodás, a nagyvárosok növekvő száma egyre nagyobb változásokat idézett elő a parasztság életvitelében. Nagyrészük elvándorolt a falvakból és városokban telepedett le, gyári munkássá lett. Ezzel népművészetünk virágkora véget ért, de az örökséget megkaptuk, helyenként még élő maradványait is megtalálhatjuk és csak rajtunk múlik megőrzése és tudatos továbbadása. A sorozatban bemutatni kívánom — képekkel, rajzokkal illusztrálva — Magyarország fontosabb népművészeti központjait és az arra jellemző népművészeti ágazatokat. Forrásmunkám alapját Balassa Iván — Ortutay Gyula: A magyar néprajz története, Domanovszky György: A magyar nép díszítő művészete és Hofer Tamás — Fél Edit: A magyar nép művészete című munkák képezik. Barangolásunkat a következő számunkban a Dunántúl dimbes — dombos területén kezdjük, amely csodálatos fafaragásaival, különleges fehérhimzéseivel és jellegzetes, szép parasztházaival gazdagította népművészetünk kincsestárát. * Ezúton szeretném kérni olvasóinkat, ha rendelkeznek valamilyen XIX. századi vagy azt megelőző népművészeti tárggyal, ill. a népművészet valamely ágát művelik úgy Írjanak az alábbi címre. Mindezt kérem, bízva abban, hogy segítőtársakat találok népi értékeink feltárásában. A magyar néprajzkutatás fehér foltja a külföldre szakadt magyarság magával vitt öröksége. Fel kell végre ismernünk, hogy a kincs itt van a kezünkben és ránk vár, egyre sürgetőbben, annak számba vétele! Kérjük kedves olvasóinkat, hogy segítsenek az ezentúl rendszeresen jelentkező magyar nyelvű oldal összeállításában és írják meg kívánságaikat, ötleteiket, hogy miről szeretnének olvasni! CÍM: William Penn Association Elizabeth Szabó 709 Brighton Rd. Pittsburgh, PA 15233 ATTENTION! DANCE GROUPS! DO YOU HAVE A HUNGARIAN DANCE GROUP IN YOUR AREA? If so, write and tell us about them. We are looking for leaders of Hungarian dance groups in all parts of the country in order to contact them for dance workshops, special summer programs and information concerning upcoming national and regional events, such as the Pontozo which will be held in Pittsburgh this June. Send your dance groups's name, the name and address of your contact person, and other information about your group to: Elizabeth Szabó c/o Hungarian Dance Groups 709 Brighton Road Pittsburgh, Pa. 15233
