William Penn Life, 1987 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1987-10-01 / 10. szám
Magyar Oldal (Hungarian Page) October 1987, William Penn Life, Page 3 < Olvosunk Magyarul The following material in the Hungarian language is designed for those readers who wish to improve their Hungarian language reading skills. The material is taken from “Magyar Nyelvkönyv” (“An Introduction to Hungarian”) by András Boros-Kazai, Peter Szafko and Mary Boros-Kazai. I Rege a csodaszarvasról I Dialógus Élt messze keleten régen egy hatalmas fejedelem. Nimród volt a neve. Vadászat volt a kedvenc foglalkozása. A vadászatra mindig elkísérte két szép fia: Hunor és Magyar. Történt egyszer, hogy Hunor és Magyar apjuk nélkül mentek vadászni. Magukkal vittek száz bátor, erős legényt. Mentek, mendegéltek, s észre sem vették, hogy már rég átlépték országuk határát. De minél tovább mentek, annál jobban tetszett nekik az erdő, amely tele volt vaddal. Hirtelen egy csodaszép szarvas ugrott fel előttük. Olyan szép volt, amilyet még emberi szem sohasem látott: fehér a szőre, mint a hó, ragyogó a szeme, mint a gyémánt, agancsa csillogó, mint az arany. — Utána! — kiáltott egyszerre a két testvér. Vágtatott a csodaszép állat, mint a szélvész. Utána pedig Hunor és Magyar, s velük a száz legény. Hegyekre föl, hegyekről le, folyókon keresztül. Reggeltől estig űzték a csodaszép szarvast, de hiába! Besötétedett, s a gyönyörű vad eltűnt. így a csodaszép szarvast nem fogták el, de az elvezette őket olyan gyönyörű földre, amilyet még sohasem láttak. Körös-körül, ameddig csak szemük ellátott, erdők és folyók voltak. Nagyon megtetszett ez a föld Hunornak és Magyarnak, és elhatározták, hogy ott fognak letelepedni. Visszamentek tehát apjukhoz. Elmondták neki, hogy milyen csodaszép földet találtak és hogy milyen gyönyörű lesz ott az élet. Végül pedig arra kérték apjukat, engedje meg nekik, hogy oda költözhessenek. Az öreg Nimródnak nagyon fájt, hogy fiai nem lesznek vele többé, de látta, hogy mennyire szeretnének azon a földön élni és így elengedte őket. Hunor és Magyar pedig legényeikkel elköltöztek új hazájukba, amelyet a csodaszép szarvas mutatott meg nekik. Felverték sátraikat és állataikat kihajtották a legelőkre. Aztán elmentek, hogy körülnézzenek a környéken, vajon laknak-e ott mások is. Hát egyszer mit látnak? Lányok táncoltak körbekörbe egy folyó mellett, lehettek vagy százan. Középen pedig két lány táncolt, de olyan szép mind a kettő, amilyet még emberi szem nem látott. Hunor és Magyar egymásra néztek, a legények szintén. Nem szóltak semmit, de tudták, hogy mindannyian egyre gondolnak. Odamentek a lányokhoz, s mindenki választott közülük feleséget magának. Hunor és Magyar azt a két lányt kapta, akik középen táncoltak. Ezek pedig Dúl király lányai voltak. Az egyiket Hunor, a másikat Magyar vette feleségül. A földet megfelezték egymás között: a nyugati fele Hunoré, a keleti fele pedig Magyaré lett. És sok idő múlva Hunor nemzetségéből a hun, Magyaréból pedig a magyar nemzet származott. (Karcsi nem érzi jól magát, van egy kis láza és elmegy a körzeti orvoshoz. Korán érkezik a rendelőbe, csak egy beteg van előtte, így nem kell sokáig várnia.) Karcsi: Jó reggelt kívánok, doktor úr! Orvos: Jó reggelt kívánok! Üljön le! Hogy hívják? Karcsi: Kovács Károly vagyok. Orvos: Hány éves? Karcsi: Huszonegy. Orvos: Mi a panasza? Karcsi: Napok óta köhögök, fáj a fejem és tegnap este 38 fokos lázam volt. Orvos: Nyissa ki a száját, hadd nézzem meg Abban az időben, amikor Egyiptomban és Mezopotámiában már városok álltak és a lakosok iparral és kereskedelemmel is foglalkoztak, a magyarok ősei más finnugor népekkel együtt, ősközösségben éltek a Volga folyó és az Urál hegység közötti területen. A földművelés mellett vadásztak, halásztak, s mit sem tudtak arról, hogy tőlük messze délen milyen élet folyik. Több mint kétezer évvel a torkát! Áááá. Köszönöm. Hát ez elég csúnya! Mindkét mandulája piros. Vetkőzzön le, hadd vizsgáljam meg! Sóhajtson nagyokat! Jó. Most még egyszer! Köszönöm, tessék felöltözni! Szerencsére ez csak egy kis influenza. Egy pár nap alatt meggyógyul, de addig nem szabad dolgoznia. Felírok egy antibiotikumot: ebből naponta háromszor később a magyarok még mindig valahol a nagy sztyeppéken vándoroltak. Sok száz évig tartott ez a vándorlás. Mintegy 400 évvel Róma bukása után azonban már önálló, független néppé váltak, és beléptek az európai népek sorába. Ettől kezdve már mint magyarok szerepelnek a történelemben. A IX. században elfoglalták a mai Magyarország területét, letelepedtek, és ez a föld lett a magyarok hazája. Az ősmagyarok életéről és két tablettát kell szednie, a lázcsillapítóból pedig háromszor egyet, de csak ad- . dig, amíg 37 fölött van a láza. Sok folyadékot kell innia és pihennie kell. Ha nem érzi jobban magát, három nap múlva jöjjön vissza! Tessék, itt vannak a receptek! Ezeket még most vegye meg és ne felejtse el, hogy az antibiotikumot étkezés előtt kell bevennie. Karcsi: Köszönöm, doktor úr! Viszontlátásra! Orvos: Viszontlátásra! vándorlásairól nincsenek írott források, de több mondát és mesét is ismerünk erről a korszakról. Ezek közül a legismertebb és legszebb a Rege a csodaszarvasról. amelyet itt Benedek Elek (1859-1929) változatában közlünk. (A legenda szerint a magyarok és a hunok rokonok voltak, de a tudomány megállapította, hogy a két nép között nincs rokonság, csak hasonló életmódot folytattak.) Az ŐSZ muzsikája (The music of autumn) By Endre Ady Most is együtt a Csönd s a Lárma, Az ősz csak bennünk változott, Ódon és nemes muzsikája, Ila van szép szív, ma is megleli. The sound and shadow are the same and ours the only autumn change. The aural chiaroscuroes call a goodly heart, whereso it be. Színe, könnye, búja a régi, Nótái is a régiek, Tud altató szépet mesélni, De fölváj régi sebeket is. The colors, tears, and lusts are old, the muted melodies remain and shed mandragora of moods or gouge the recess of old wounds. Szépek, akik ma clni mernek, Egy-egy feledő mosolyuk: Drága, élet-folytató gyermek S minden könnyük felébredt halott. Only the good now dare to live, and in this autumn day their smiles are precious babes, the links of life, whose tears are an awakened corpse. I Történelem és legenda Karcsi: Orvos:
