William Penn Life, 1976 (11. évfolyam, 1-4. szám)
1976-10-01 / 4. szám
I SZENT ISTVÁN - WASHINGTON GYÖRGY ll-ik RÁKÓCZI FERENC SZENT ISTVÁN A William Penn Egyesület igazgatóságának, tisztikarának és tagsága nevében magyarországi túra alkalmából megkoszorúztuk Szent István király szobrát a budai koronázó téren. Ez alkalommal központi elnök urunk a következő beszédet mondotta: Ahogy e szobor előtt állunk, szivünkben érezzük, hogy ez a szobor több mint egy művészi alkotás! Több, mint emlékmű! Ez a szobor ábrázolja azt a magyar szent királyt, aki a magyar népnek lelke, szive, múltja és jövője. Ő volt aki kivezette a magyar népet a sötét pogány korból. Testvériségben, egységben, magyar államot, hazát teremtett. Istent hozott a magyarnak. Amig magyar él bárhol a világon, hálával és tisztelettel fog viszszaemlékezni Szent István királyra és az ő ránk-vigyázó magyar lelkére. Óceánon átjöttünk, hogy mi is lerójuk alázatos amerikai magyar hálánkat e szent magyar király előtt. WASHINGTON GYÖRGY A Városligetben levő Washington György szobrának megkoszorúzása alkalmából pedig a következőket mondotta Charles Elemér központi elnökünk: Drága hazánknak kétszáz éves esztendejében a világ népe kérdezi, ki volt ez az ember? Azt mondjuk róla, hogy ő első volt háborúban, első volt békében és első volt az ő népének szivében. Ő volt az, aki országot teremtett emberek álmaiból, ahol ma békében, szabadságban élhet minden nemzetnek fia. Ahol mi is uj otthont találtunk és alapítottunk magunknak és családunknak biztos jövőt! Mi, magyar-származású amerikaiak, büszkék vagyunk erre az emberre, büszkék vagyunk az ő tetteire, az ő országára! Magyarországi emlékműve előtt tizstelettel hajtjuk meg a hála és a hűség zászlaját! II-IK RÁKÓCZI FERENC SZOBRÁNAK MEGKOSZORÚZÁSA BALATONALMÁDI A koszorúzásnál Stelkovics Albert központi titkár a következő beszédet mondotta: Kedves Magyar Testvérek: Az Urnák 1976-ik esztendejében, mi magyar származású amerikai állampolgárok, két világraszóló eseményről emlékezeünk meg. Elsősorban az északamerikai egyesület államok függetlenségi nyilatkozatának két századik évfordulóját és azzal járó szabadság harcot, Washington György vezetése alatt továbbá Il-ik Rákóczi Ferenc, a nagy fejedelem születésének háromszázadik évfordulóját, Rákóczi az a nagy magyar aki a hapsburghi zsarnokság ellen harcolt azért, hogy a magyar nép szabad legyen. Rákóczi is, mint az amerikai forradalmárok becsületét, vagyonát és életét áldozta a szent szabadság eszmééért. Washington György sikeres szabadság harcott vivott és a 13 eredeti állam egyesület és szabadok lettek az angol királyi fennhatósága alól. Sajnos a nagymajtényi sikon Rákóczinak szabadság zászlója letörött és szabadság harca megbukott. Il-ik Rákóczi Ferenc szelleme azonban ma is él mi amerikai magyarokban, hiszen a mi William Penn Egyesületünk egyik alkotó szerve a Rákóczi Segélyző Egyesület volt amely a nagy fejedelem nevét viselte. Mi kuruczok, Rákóczinak ivadékai tovább élünk a William Penn Egyesületben és most, amikor a világ legnagyobb magyar alkotásu testvérsegitő intézmény tagjai közül 180-an eljöttünk magyarországra barátságos látogatásra. Ma itt Balatonalmádin, illő tisztelettel helyezzük el egyesületünknek a tisztelet és hála koszorúját nagy fejedelmünk szobránál azzal a szeretetteljes reménynyel, hogy az eljövendő esztendőkben is lesznek William Penn tagok akik hasonlóképpen fognak tisztelegni II Rákóczi Ferenc áldott emlékének. BÚCSÚ Amikor a 3 hetes túránk végére értünk, 1976 szeptember 7-én este ismét csak a Szabadság szállónak diszvendéglőjében búcsú vacsorát rendeztünk és ez alkalommal Charles Elemér központi elnök ur a következőket mondotta: A Viszontlátásra! Ezt visszük szivünkben! Vége a kellemes útnak! Visszatekintünk a múltba, — Hálatelt szivvel mondjuk nektek, hogy köszönjük az alkalmat, hogy azon a földön jártunk, ahol elődeink jártak, éltek és haltak! A mi életünk már soha, de soha nem lesz olyan, amilyen elődeinké volt. De álmunk és boldogságunk e látogatás alatt beteljesedett. Láthattuk drága hazánkat, e szent földet, amelyből mi is származtunk, magyar testvéreinket, akiknek szivével együtt dobogott a szivünk. Rövid látogatásunk alatt éreztük a magyar nép szeretetét, barátságos vendégfodadását, amelynek felejthetetlen emlékét visszük szivünkben messzi tenger-tulra, soha nem felejtve titeket, soha nem felejtve magyarságunkat. Életünk megtelt sok szép emlékkel, — reméljük mi is emlékezeteitekben maradunk sokáig! Az Úristen áldjon meg minden magyart, ahol csak egy is van a világon, hogy a Magyarok Világszövetsége sokáig szolgálhassa azt a szent célt, hogy akik hazajönnek, magyar vendégszeretetben részesülhessenek és úgy élvezzék, mint mi élveztük. i Isten veletek Testvérek, a vij látásra! JM 24
