William Penn Life, 1968 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
Elnökünk és Titkárunk Látogatása a Fehér Házba 1967. szeptember 20.-án az Egyesült Államok területén működő fraternális egyesületek elnökei és titkárai távirat utján meglettek hijva Johnson elnök által szeptember 22.-iki megjelenésre a Fehér Házba. Alant közöljük az elnök beszédét, melyet 175 fraternális vezetőhöz intézett. E hét elején, televízión, Eric Hofier ezt mondta: “Amerika az egyedüli uj része a történelemnek.” Mi, akik ebben a teremben vagyunk bizonyítjuk is ezt a kijelentést. Mi,— vagy szüléink—vagy elődeink a földrész valamennyiéről jöttünk ide. Az én származásom államában, Texasban, ma 25 idegennyelvü újság és folyóirat van rendszeresen kiadva. Sok spanyol-nyelven a Mexico-i származású amerikaiak részére. Texasban—ez az állam nem tartozik a nagyvárosok idegennyelvü kategóriájába,—mégis vannak német, cseh, olasz, svéd és francia nyelvű kiadványaink. Az "Amerika-szerinti élet" Amerika nemcsak azért különböző, mert polgárai különböző országokból származnak. Amerika más szemszögből méri le népét. És Amerika népe szintén más mértékkel méri le saját magát. Amikor az “Amerika-szerinti” életről beszélünk, akkor hiszünk is annak a lehetőségében, hogy ebben az országban minden ember érje el azt a kitűzött célt amit szeretne és akar. Ebben való hitünk hozott bennünket ide három évszázadon keresztül. Jöttek és jöttünk ide, hogy ezt a célt elérhessük. Ez az a sarok-kő-hit ami még ma is mozgató ereje a nemzetnek. Ez az oka és tanúbizonysága annak, hogy az az egyesület amelyet önök képviselnek és a nemzet, amelyet én képviselek oly sokat dolgozik és áldoz jobb iskolákért, jobb egészségi rendszerért és öregkori biztosításért. Ez mind—az Önök részéről és a kormány részéről—egy és ugyanazon célt szolgálja: felszabadítani az emberiséget a zsarnokság alól. Vannak politikai zsarnokok; és mi felvesszük velük a harcot. De vannak másfajta zsarnokok is: tudatlanság . .. rossz egészség . . . szegénység . . . megkülönböztetés. Ezeknek mindnek külön-külön ereje van szolgaságban tartásra. Ezek ellen külön-külön fel kell vennünk a harcot, és le is fogjuk győzni azokat. Érezzük magunkban azt az óriási erőt, hogy elfogjuk érni célunkat és felülkerekedünk minden akadályon, elseprünk minden igazságtalanságot, és elérjük célunkat. Amidőn városainkban tüntetések és utcai verekedések vagy a tengereken túl összetűzések törnek ki és hosszú ideig elhúzódnak, folyamodnunk kell az első állásfoglalásunkhoz—és az igazi amerikai történelmi gyakorlathoz. 8 A szabadságot nem könnyű megvédni A történelem leckéje azt bizonyítja, hogy a szabadságot soha nem volt könynyü megvédni.—Soha nem volt könnyű előnyöket kiharcolni népünk részére.— Minden háborúnk harcolása idején akadtak elfogult egyének és hangok, hogy a harc nem éri az emberi vér és áldozatokat, mert az ár óriási. Önök bizonyára emlékeznek ezekre a hangokra a 30-as években—amikor a tengely-hatalmak megindították hadaikat Európa ellen. Emlékezhetnek, amikor 1947-ben Görög- és Törökország kommunista megszállás veszélye előtt állt. Emlékeznek 1948-ra, amikor a Berlinbe vezető utak el lettek zárva. Emlékeznek 1950-re, amikor North Korea hadserege keresztül tört a 38-as parallel-en. ... és 1962-re amikor táv-lövegek (missiles) Cubába lettek szállítva. Önök hallják ezt ma, amikor a kommunisták Dél-Vietnám életét veszélyeztetik. Önök között a jelen pillanatban nincs Dél-Vietnám-i testvérsegitő egyesület képviselője. De állitom Önöknek—és én ebben végtelenül mélyen hiszek—az az állásfoglalásunk abban az országban ma, amelyet magunkra vállaltunk éppen olyan fotos Önöknek, mint amilyen volt az előbbi a szüléink és nagyszüleink hazájában. Természetesen megvan az ára ennek a vietnámi küzdelemnek, ügy, mint megvolt annak az ára az 1940-es években Európában és az 1950-es években Koreában. A kérdés minden esetben: megéri azt az árat amit fizetnünk kell érte? Én azt mondom, meg. Én azt mondom: megállítani a kommunista győzelmet Dél-Kelet- Ázsiában sokkal kisebb ár, mint vállalni a harmadik világháború szenvedéseit és költségeit. Nem kicsinyelhetjük le az árat amit ma fizetünk. Az elvesztett amerikai életek sok szomorúságot hoztak amerikai családok részére. De az ő áldozatuk— amiben mélyen hiszek—megakadályozza a nagyobb és sokkal véresebb háborút. Kiterjeszteni Amerika Ígéretét Mondtam, hogy soha nem volt könnyű — vagy olcsó — a szabadságot megvédni. Éppen úgy soha nem volt könnyű kiterjeszteni Amerika Ígéretét minden népe és faja számára. Az Önök elődei, akik az elmúlt században érkeztek ide éppen úgy tudták ezt, mint a nyomor-tanyák gyermekei tapasztalják azt ma. Ennek a századnak a kezdetén—amikor szociális megfigyelők nyomortanyákról, bűnözésről és a vele járó tragédiákról beszéltek—lengyelek, zsidók, magyarok és csehek-ről beszéltek. Nagyon sokan — annakidején — attól féltek, hogy az uj bevándoroltak, akik zsúfolásig megterhelték városainkat, utcáinkat—megterhelték a közszolgálatainkat, egy ismeretlen angol nyelvet beszélve,—legnehezebb munkákat végezve— soha ebből ki nem vergődhetnek. Sok volt az ellenszenv és ellenállás—sok a tehetetlenség, és sok a gáncslás azok részéről, akiknek már jól ment, akik már beérkeztek. De nézzük csak mi történt. Látjuk gyerkeiket, unokáikat, akik megkapják részüket Amerika bőségéből, és gazdagítják Amerikát. Az előbbi bevándoroltak helyzete végtelenül nehéz volt—borzasztó, sokszor elcsüggesztő. De elérték céljukat — mi is elértük célunkat—mert nem adtunk teret a csüggedésnek, és a vele járó fejetlenségnek. Éppen oly biztosan tudjuk, hogy modern Amerika bevándorlói — a négerek, spanyol-amerikaiak, és puertoricóiak — szintén el fogják érni célúkat. Részben azért fognak beérkezni mert mi mindannyian a kormányon keresztül segíteni fogunk az ő talpraállásukban — hogy saját lábukon elérjék, maguktól a prosperitás bőségét. Persze mindezt a régi legjobb amerikai tradicióban. A Homestead törvény földet adott azoknak, akik azt művelni akarták. A Morrill törvény felállította az egyetemeket (Land-grant), hogy lehetőséget adjon olcsó és ingyenes felsőbb iskolai nevelésre, ötven és még kevesebb évvel ezelőtt minden nagyobb városban “települők háza” és “angol esti iskola” működött a bevándorlók részére. —-Ma—ugyanazokat a tradiciós lépéseket követve—a kormány szakmunka elsajátító (job training) felnőtteknek, iskola előtti (head start) és más hasonló programokat létesit — hogy segítse polgárait elérni tehetségük és ambíciójuk legmagasabb fokát, hogy elérhessék az amerikai Ígéretet és ez által hozzájáruljanak a közjóhoz. A mi hitünk Senki nem magyarázta meg a mi hitünket jobban, mint a nagy magyar hazafi, Kossuth Lajos, 1851-ben. Ezt mondta: “Sokat hallunk különböző helyekről a fajok nagysága felől, hasznos gyakorlati ereje egyiknek, művészi tehetsége a másiknak, intelligens kvalitása a harmadiknak. Amerika megcáfolja ezeket a dogmákat és helyettük megtestesíti azt a magasabb alapelvet, hogy minden faj képes nemes fejlődésre, nemes intézmények befolyása alatt.” Ezek vagyunk mi—és ha ez “az egyedüli uj része a történelemnek,” akkor ez bizonyára a legjobb is. Köszönöm Önöknek.