Washingtoni Krónika, 1991. szeptember-december (16. évfolyam, 1-2. szám)
1991-12-01 / 2. szám
5 TAR PÁL NAGYKÖVET BESZEDE A WASHINGTONI NAGYKÖVETSÉG 1991.OKTÓBER Z3-I ÜNNEPI MEGEMLÉKEZÉSÉN 35 évvel ezelőtt, október 23-én a magyar ifjuség kezdeményezésére megindult az a tüntetés, amely néhány óra alatt az egész magyar nép forradalmává vált. A meglepett világ csodálkozó szeme előtt talpra állt egy kis nép a Dunatáján, hogy lerázza a diktatúra bilincseit. A magyar nemzet legjobbjai tették kockára életüket,hogy kivivjákaz o* szág számara a szabadságot,a függetlenséget és a demokráciát. És október végén, november elején már-már azt hittük, hogy csoda történt: egy kis nép bátorsága meghátrálásra kényszeritette egy világhatalomnak a hadseregét, egy totalitárius ideológiának és diktatúrának a képviselőit. Aza - latt a pár csodálatos nap alatt kibontakozhattak azok az eszmék, amelyek ma is éltetnek, lelkesítenek bennünket, amelyek lehetőve teszik a mai magyar demokratikus kibontakozást. És ez a pár nap megmutatta a világnak, hogy a kommunista rendszer nem a beigért munkás paradicsom, hanem egy véres diktatúra. Rövid volt az ámulatunk, rövid volt a csoda! Eljött november 4-ike, megkezdődött a forradalom leverése. Megindult a menekülök áradata Nyugat felé. Rájöttünk, mert nem volt más választásunk, hogy a nagyhatalmak játszamájában nincs számunkra hely. Egyidőreűgy tűnt hogy hiába volt a sok áldozat, a hősi halott. Megint nem lesz független az ország, szabad a magyar nép. Hiába feküdtek utcáinkon a piros-fehér-zőld zászlóval leteritett halottaink. Emlékezzünk meg róluk! Engedtessék meg, hogy itt és most, Washingtonban én is megemlékezzek azokról, akik legközelebb álltak hozzam! Osztálytársaim:Gál Ottó, akit a Parlament előtt kaszált le az Avósok golyója, Kocsis Dénes, te Dunaújvárosban, az u.n. S z talinváro sban estél el magyar munkások között. És rólad, ismeretlen vöröskeresztes, akit a Lónyai utcában terített le a szovjet tank tüze. Vérbe fagyva vittelek fel karjaimban halálos ágyadra. Ezért, kedves barátaim most emlékezzünk mindazokra, akik életüket adták, hogy mi most szabadok lehessünk. Ehhez kérek most egy par pillanatos csendes tiszteletadást.... És az áldozat nem volt hiábavaló. Már akkor is éreztük, hogy kommunista rendszer egy olyan csapást kapott a magyar néptől, amelyet nem fog kiherverni. Ezért dolgoztak fáradhatatlanul a magyar szabadság érdekében sok tizezrek a Szabad Világban 35 éven át. És végre megtörtént a csoda. Magyarország megint szabad, független és demokratikus. Az 56-os forradalom eszméi győztek a diktatúra főlőtt. Az utolsó szovjet csapatok elhagyták junius 19-én az ország területét. Szabadon lélegezhet a nemzet. Tudjuk, hogy előttünk álló út nehéz lesz ! A múlt örökségét, az adósságot, a rosszul működő gazdaságot, az elmaradott infrastukturát.a lakáshiányt, a felszereletlen, elavult kórházakat, a túlterhelt telefonvonalakat, és folytathatnám, nem fogjuk tudni egyik napról a másikra megváltoztani. Ez persze 56-ban is már igy volt.. De ki gondolt akkor minderre; azt hittük boldogan, ha éhezve is, rongyosan is, de szabadok voltunk. Őszintén remélem, hogy 56 eszméi ezen a téren is éltetni fognak bennünket, hogy átérezzük, most megint rajtunk a sor, hogy megmutassuk a világnak: mire képes a magyar. * * * (TAR PÁL nagykövet beszéde a zsúfolásig megtelt fogadóteremben, több mint kettöszáz meghívott vendég előtt hangzott el. - Szerk.) * MAGYARORSZÁG WASHINGTONI NAGYKÖVETE A "FRANCIA" TAR PÁL-- Az uj nagykövet nem "magyar" magyar, hanem Franciaországban él és kettős, azaz francia és magyar állampolgársága is van. De ez nem akadálya a nagyköveti pozició betöltésének. Ugyanis a becsi konvenció értelmében annak az-országnak nem lehet állampolgára, ahová akkreditálták. Ezért kellett ZWACK PÉTER- nek lemondani amerikai állampolgárságéról. TAR PÁL úgy nyilatkozott, hogy a francia állampolgárságáról való lemondás ellentétes lenne erkölcsi felfogásával, mivel őt Franciaország befogadta, tanitatta és három évtizedet dolgozott egy francia banknál. Nem is fogadta volna el a nagykőveti pozíciót, ha le kellett volna mondani francia állampolgárságáról. Az egyik budapesti lapnak adott interjúban TAR PÁL elmondotta, hogy vannak akik a miniszterelnökhöz fűződő régi barátságát kifogásolják. BUSH elnöknek és BAKER külügyminiszternek is évek óta tart a baráti kapcsolata, aminek a politikai és diplomáciai életben előnyei vannak. Az uj nagykövetnek jók az amerikai kapcsolatai, mert 11 évig élt az Egyesült Államokban, mint egy francia bank amerikai képviselője. TAR nagykövet programjával kapcsolatban hangsúlyozta, igen fontosnak tartja az amerikai magyarsággal es szervezeteikkel való kapcsolatot, ami az amerikai tradíciókba is beleillik. (SZABADSÁG, Cleveland^ közlése alapján.) WASHINGTONI KRCfNlKA XVI. ÉVFOLYAM 1991. DECEMBER Hő
