Washingtoni Krónika, 1990. szeptember-1991. június (15. évfolyam, 1-4. szám)
1991-06-01 / 4. szám
3 Mariazelltöl — Esztergomig... ★ ★ Csodálatos dolog volt magyarnak lenni Mariazellbcn május 2-án. Csodálatos érzés volt ennyi magyart együtt látni, ennyi magyart együtt hallani, csodálatos dolog volt — megtisztulni. Pénteken reggel 6 órakor kezdődött az a csöndes ájtatosság, amelyen végső búcsút vettek a kegytemplomban a végrendeletének megfelelően e helyütt átmenetileg nyugalomra helyezett Mindszenty Józseftől. A liturgia során Veremund atya, a Benedek rendi szerzetesek elöljárója felolvasta a bíboros szellemi végrendeletét. Fél hétkor indult útjára rendőrmotorosok felvezetésével az a húsz fekete Mercedesből álló karaván, amely a gyászmenetet alkotta, élén a nagy, üvegezett koporsót szállító járművel. Az első megálló Lilienfcldbcn volt, ahol a helybeli apát méltatta Mindszenty bíboros érdemeit. St. Pöltenen át vezetett a további út a Bécset elkerülő autópályán Burgenland határáig, amelyet átlépve az egész tartományban megszólaltak a templomok harangjai. Az autókonvoj délelőtt érkezett meg a határmenti Nickelsdorfba, ahol a katolikus templom előtt tartottak nagyszabású ünnepséget, s amelyen megjelent Habsburg Ottó is. Pontban 12 órakor harangzúgással kezdődött cl a megemlékezés, majd a burgenlandi tartomány elnöke mondott beszédet. Emlékeztetett rá, hogy az a határ, amelyen ma ismételten áthalad a bíboros, sokáig szimbólum volt, mégpedig Európa kettéválasztásáé. De ma már szabad az út. Európában leomlottak a falak, megnyíltak a határok, ezért harcolt Mindszenty bíboros is. Az osztrák kormány nevében Alois Mock külügyminiszter lépett a mikrofonhoz: — Mi osztrákok kitüntetésnek tekintjük ezt az időszakot, — mondta —, hogy ez a nagyszerű ember utolsó éveit szabadságban élhette le és fejezhette be nálunk. — Egyházának mártírjaként ismertük, egészen őskeresztény értelemben: súlyos kínzások, megszégyenítő kirakatper áldozataként. A nagy magyar nép híres fiaként ismertük: természetesnek tartotta, épp a kritikus időkben, az egyház vezetőjeként hazájáért felelősséget érezzen és ennek megfelelően cselekedjen. Nagysága mindenekelőtt abban állt, hogy kész volt az ellenállásra: a kommunizmus fagyos hidegében életben tartotta az emberség fényét. Az ünnepség zárásaként az eisentadti László püspök szólt az egybegyűltekhez. A Magyar Köztársaság államhatárán honvédek díszalakulata fogadta a hazatérő bíborost. A hegyeshalmi határátkelőnél rendezett ünnepségen a Mindszenty Alapítvány nevében Szőke János páter, du Nyugaton élő magyar katolikusok nevében pedig Miklósházy Attila püspök kísérte át magyar földre a koporsót, és így a bíboros óhaja teljesült, visszatérhetett a szabad magyar hazába. Majd Andrásfalvy Bertalan művelődési miniszter a kormány nevében vett részt a bíboros földi maradványainak fogadásán. Beszédében utalt rá: nem először történt meg a magyar történelemben, hogy csak holtukban térhetnek haza azok, akik pedig egész életüket a nemzetért és annak szabadságáért áldozták. Zúgjanak most a feltámadást hirdető harangok. Hisszük, hogy ez a por is feltámad a magyar földből, s föltámad az ország is — mondotta. Kora délután még rövid ünnepségre került sor Győrben is, ahol ugyancsak sok ezren jelentek meg, majd a gyászmenet — Komárom érintésével — estére érkezett meg a prímási székhelyre, Esztergomba. K.Bt AMERIKAI MAGYARSÁG, TORONTÓ, ONTARIO, KANADA ********** WASHINGTONI KRÓNIKA XV. ÉVFOLYAM 1991. JUNIUS HÓ
