Washingtoni Krónika, 1990. szeptember-1991. június (15. évfolyam, 1-4. szám)

1991-06-01 / 4. szám

3 Mariazelltöl — Esztergomig... ★ ★ Csodálatos dolog volt magyarnak lenni Mariazell­­bcn május 2-án. Csodálatos érzés volt ennyi magyart együtt látni, ennyi magyart együtt hallani, csodálatos dolog volt — megtisztulni. Pénteken reggel 6 órakor kezdődött az a csöndes ájtatosság, amelyen végső búcsút vettek a kegytemp­lomban a végrendeletének megfelelően e helyütt átme­netileg nyugalomra helye­zett Mindszenty Józseftől. A liturgia során Veremund atya, a Benedek rendi szer­zetesek elöljárója felolvasta a bíboros szellemi végren­deletét. Fél hétkor indult útjára rendőrmotorosok felvezeté­sével az a húsz fekete Mer­cedesből álló karaván, amely a gyászmenetet alkot­ta, élén a nagy, üvegezett koporsót szállító járművel. Az első megálló Lilien­­fcldbcn volt, ahol a helybeli apát méltatta Mindszenty bíboros érdemeit. St. Pöl­­tenen át vezetett a további út a Bécset elkerülő autó­pályán Burgenland határáig, amelyet átlépve az egész tartományban megszólaltak a templomok harangjai. Az autókonvoj délelőtt érkezett meg a határmenti Nickels­­dorfba, ahol a katolikus templom előtt tartottak nagyszabású ünnepséget, s amelyen megjelent Habs­burg Ottó is. Pontban 12 órakor ha­rangzúgással kezdődött cl a megemlékezés, majd a burgenlandi tartomány elnöke mondott beszédet. Emlékeztetett rá, hogy az a határ, amelyen ma ismétel­ten áthalad a bíboros, so­káig szimbólum volt, még­pedig Európa kettéválasztá­sáé. De ma már szabad az út. Európában leomlottak a falak, megnyíltak a határok, ezért harcolt Mindszenty bíboros is. Az osztrák kormány nevében Alois Mock kül­ügyminiszter lépett a mikro­fonhoz: — Mi osztrákok kitünte­tésnek tekintjük ezt az időszakot, — mondta —, hogy ez a nagyszerű ember utolsó éveit szabadságban élhette le és fejezhette be nálunk. — Egyházának mártírja­ként ismertük, egészen őskeresztény értelemben: súlyos kínzások, megszé­gyenítő kirakatper áldozata­ként. A nagy magyar nép híres fiaként ismertük: természetesnek tartotta, épp a kritikus időkben, az egy­ház vezetőjeként hazájáért felelősséget érezzen és ennek megfelelően csele­kedjen. Nagysága minde­nekelőtt abban állt, hogy kész volt az ellenállásra: a kommunizmus fagyos hide­gében életben tartotta az emberség fényét. Az ünnepség zárásaként az eisentadti László püspök szólt az egybegyűltekhez. A Magyar Köztársaság államhatárán honvédek díszalakulata fogadta a hazatérő bíborost. A he­gyeshalmi határátkelőnél rendezett ünnepségen a Mindszenty Alapítvány nevében Szőke János páter, du Nyugaton élő magyar katolikusok nevében pedig Miklósházy Attila püspök kísérte át magyar földre a koporsót, és így a bíboros óhaja teljesült, visszatér­hetett a szabad magyar hazába. Majd Andrásfalvy Bertalan művelődési miniszter a kormány nevében vett részt a bíboros földi maradványa­inak fogadásán. Beszédében utalt rá: nem először történt meg a magyar történelem­ben, hogy csak holtukban térhetnek haza azok, akik pedig egész életüket a nem­zetért és annak szabad­ságáért áldozták. Zúgjanak most a feltámadást hirdető harangok. Hisszük, hogy ez a por is feltámad a magyar földből, s föltámad az or­szág is — mondotta. Kora délután még rövid ünnepségre került sor Győr­ben is, ahol ugyancsak sok ezren jelentek meg, majd a gyászmenet — Komárom érintésével — estére érke­zett meg a prímási szék­helyre, Esztergomba. K.Bt AMERIKAI MAGYARSÁG, TORONTÓ, ONTARIO, KANADA ********** WASHINGTONI KRÓNIKA XV. ÉVFOLYAM 1991. JUNIUS HÓ

Next

/
Thumbnails
Contents