Washingtoni Krónika, 1986. szeptember-1987. június (11. évfolyam, 1-4. szám)

1987-06-01 / 4. szám

11 -KÖZÉPKORI STILUSU VÁR

SOPRON KÖZELÉBEN

KERESZTES PÉTER, THE WALL STREET JOURNAL vezércikkírójának helyszíni riportja alapján. Megjelent a lap Leisure & Arts rovatában, 1986. szeptember 15.-én.

Az osztrák határtól nem messze elterülő lankás vidék látványossága egy középkori stilusú vár, a Nándor-domb tetején. Kanyargás útja menten turista nyaralók és szölöskertek váltogatják egymást. Az egyik mellékút ó'svénye meglepd pontossággal kikövezve vezet a domb tetejére. Ott áll TARÓDI ISTVÁN háza, melyet "bolond vár"-nak neveznek szomszédai.

Várárok veszi körül, amely fölött valószinütlennek ható felvonó hid vezet a bástya kapujához. A tiz méter átmérőjű és 16 m. magas bástyafalról köböl faragott bástyaszemék ne'znek le az érkezó'kre. Mialatt kis csoportunk átse'ta'lt a guillotine-szerűen működő vértezett kapu alatt, kisérőnk elmondta, hogy TARÓDI ISTVÁN 1951-ben vette ezt, az annakidején gyümölcsös területet. Még abban az évben hozzákezdett munkájához. Több száz szekér követ hordott fel, melyeknek nagyrészet kézzel faragta. Legtöbbször egyedül, vagy fiai segitse'gével csigákkal és kötelekkel dolgoztak.Még cementKeverőjűk sincs, a habarcsot földbevájt vályúkban keverik, ott ahol éppen dolgoznak, még napjainkban is.

1951 óta felépült három hatalmas torony, melyeknek egyike 22 méter magas. Az épületek elég nagyok ahhoz, hogy helyet adjanak lakásoknak, kiállítási csarnoknak,esetleg lakosztályoknak, szöldprésnek, zárt és nyitott fürdőknek. A szobák, melyeknek falait fehérre festették, zsúfolva vannak ajándéktárgyakkal, mint faszobrok, kerámiák, olajfestmények, rengeteg a fényképfelvétel a környék kastélyairól és Taródi munkájának fázisairól. Az ajtónál egy életnagyságú lovag szobra áll. A fó‘terem kandallóját fametszetekről mintázott lovagkori jelképek borítják. Az egyik fürdőszoba kiállítást érdemlő különlegesség. A köböl épített kád meleg vizét beépített tűzhely szolgáltatja. Az építkezés anyagát a lebontásra kerülő épületekből "szabadította fel". Szeretne lovakat is tartani, de ehhez az Összes szomszéd Írásbeli beleegyezése kell, amit, véleménye szerint, lehetetlen elérni, hogy minden szomszéd egyetértsen.

Hogy mire volt jó ez a fantasztikus erőfeszítés? A bejárati kapuba bevésett számok: 1960, 1967 az alkotásának éveit jelzik és azt, hogy egy olyan korszakban valósultak meg, amikor az egyéni kezdeményezés még tilos volt Magyarországon. A 60 év körüli, 165 cm. magas, szikár TARÓDI ISTVÁN nagyon szeretne eljutni New Yorkba, de csak néhány hétre. Cserébe felajánlaná a várát, akár több hetes ott lakásra is. (Fordította: SAJGÓ FERENC)

S0PR0N-AZ OSZTRÁKOK EL DORÁDÓJA - NY.Y. TIMES

Az osztrákok vizűm nélkül léphetik át a magyar határt, ami nagyban elösegiti.hogy az atóbuszok tucatja és magánautók raja érkezzen Sopronba, vagy ahogy ók hivják; Ődenburgba.

Az 55 ezer lakósú, reneszánsz város - közel az ESTERHÁZY kastélyhoz, ahol HAYDN is élt, hangos a német szótól. Mindenütt ott vannak. Megtöltik a vásárcsarnokokat, italboltokat é's felvásárolják a leszállított árú divatcikkeket. Ők rendelnek méret után cipót, tartóshulld - mot csináltattnak, bekö'ttetik könyveiket és bekereteztettik képeiket. Még a köszörűsök is nekik dolgoznak, órákon keresztül. De a legnagyobb nyereség számukra a fogorvosok munkája, ami lényegesen olcsóbb mint Ausztriában. Mindenütt boldogulnak a német nyelvvel, mert még az üzletek cégtáblái is kétnyelvűek. A német nyelv használata amely eltűnőben volt az idősebb nemzedék kihalásával, most virágzik, és bármilyen ellenséges érzést is tápláltak a magyarok az osztrákokkal szemben a múltban, ez az érzés megszűnt. Budapesten, Bécsben és a k’óztűk levő városokban, falvakban elhangzott vélemények kedvezőek és szinte szeretettel határosak.

De amikor az üzletek bezárnak, az osztrákok tömött szatyrokkal és súlyos táskákkal meg“rakodva megélegedett mosolyokkal ülnek autóbuszra, illetve térnek vissza Ausztriába....Sopron-Ődenburgba pedig visszatér a magyar valóság.... (Fordította: SAJGÓ FERENC)'

WASHINGTONI KRÓNIKA XI. ÉVFOLYAM 1987. JUNIUS HÓ