Washingtoni Krónika, 1986. szeptember-1987. június (11. évfolyam, 1-4. szám)
1986-12-01 / 2. szám
És csendes lett az éj iiWa*;mi:a0wsiMHMmímai«nKmsm«]iBjw*mw<m«»sm5»n«Bwm«»*msm»ms*w««»H»«»*a«s«ams»a«smi«; írta: Róna Gizi 1. Szén: Este reggele volt. Washington is környékére erős havazást jósoltak a rádió ás tivl állomások rendkívüli hírei. Az égboltot nehéz szürke felhók borították. Az U-alakú kertes bérház minden irányából meggyorsított léptek szelték át a nagy elökertet. Mindenki sietett, hogy a hóeséselött visszaérkezhessen. De a létra tetején álló legújabb lakó küszködése mindenkit megállított egykét pillanatra. — Texasi vagyok s még sohasem láttam valódi hóesést. Szinte nem is tudom elhinni, hogy látni fogom, hogyan lepi be a hó az én karácsonyfámat az ablakom párkányán. Világoskék szemei és ősz szálakkal vegyes vő-z rös szakálla versenyt csillogtak a várakozás örömétől. Mosolygó hümmögések és megértő bólongatások fogadták magyarázatát. Csak egy ember ment el szótlanul és érzéketlenül a kis csoport mellett Az I. számú részleg egyik, régi lakója volt. akit Éva — a ház egyetlen magyar lakója — magános orda: szomszédinak nevezett magában. Csak elmaradhatatlan festékes ládikája és az éppen munkában lévő. valamelyik vászna tartoztak hozzá Senkivel rém váltott szót, még a köszönéseket sem viszonozta. Hangtalan maradt akkor is. amikor (időközönként) a mentőautó emberei — a nagy mennyiségű alkohol hatása miatt - csaknem eszméletlen állapotban szállították el. 'Sva még látni :em birta "azt a” szomszédot. De most volt valami az arckifejezésében ami meghökkentette. A következő pillanat már is tovább vitte gondolatait. Mint a tavaszi fecskék, egyenként érkeztek meg az első hópelyhek. Csak itt-ott voltak láthatók. És mint az előre küldött hírnökök cikk-cakkban keresztül-kasul szállingóztak a kertben, hogy. minél, többet láthassanak mielőtt letelepszenek és hogy a maguk módján visszaküldhessélt a hirt: a természet szikkadtan várja az áldásosán meleg takarót. Éva meggyorsította lépteit. Az utcán már vattacsomó nagyságú hópelyhek szállingóztak, de azok is csak itt-ott, hogy futtassak az ujjongó örömmel nyaraaló gyerekeket. A Szent Estével összeeső Éva-nap előkészületei ugyancsak lekötötték Éva figyelmét. Már dél is elmúlott amikor észrevette, hogy odakint megváltozott a kép. A mennyek magasságából most már milliós tömegben Omlottéi - a hópelyhek. Éva lement a postájáért. A levélszekrényébe gyömöszölt leveleket próbálgatta kihúzni.' amikor nyílt az előcsarnok atjaja. és egy mesevilág-szerű óriás: hóember lépett be. Szomszédia volt. a "magános ordas". Bekukkantott a levélszekrénye ajtaján és sietve kinyitotta. Csak egy reklám volt benne. Mindég zárkózott, hideg arcára leplezetlenül nehezedett a szomorúság. Majd lassan megindult a lépcsők felé. Vontatottan lépkedett, mintha, valami nagy terhet cipelt volna meghajlott vállain. Az ajtó bezárult mögötte, de valahogy,- valami ott maradt a levegőben és ‘Éva mellé szegült. . . 2. A barátoknak délután kellett volna megérkezni. De vidám betoppanásuk helyett csak a telefon csengett. Nem mertek elindulni. Éva nézte a havazást, ami megfosztotta egy kedvesnek ígérkező karácsonyi közösségtől. A hópelyhek sűrűsége mint egy csipkefüggöny csaknem elzárta a kilátást. Majd enyhe szél érkezett valahonnét és megtörte az egyhangúságot. A hópelyhek csodálatos ritmus szerint járták táncukat. Kecsesen ósszeiölelkeztek. keringtek, formákat képeztek. hajlongtak. A szellő pedig lehelet könnyedséggel tartotta mindnyájukat a levegőben, hogy meghosszabbíthassák ünnepi táncukat mielőtt beleszövődnek a fenséges nagy közösségbe: az egész mindenséget egyformán védő, takaró, melengető nagy hólepelbe. Mint a Gyermek, aki azért érkezett a Földre ezen az éjjel, hogy mindenkinek egyformán adhassa a szeretet melegségét — gondolta Éva és hazai karácsonyi énekeket kezdett dúdolni. A fenyőfa friss illata, a díszek csillogása, a maga-készitette diszek ötletei, a hóesés gyönyörködtető szépséged a karácsonyi, énekek melódiái enyhe simogatással vették körül. A. derűs légkörbe brutális erővel vágott bele a hirtelen kerekedett szélvihar ereje. Fenyegetően rázta az ablakokat és démpni erővel vágtázott a kertben. Dühöngve cibálta és tördelte a fák ágait, hócsomókkal korbácsolta a bokrokat, irgalmatlan süvítesse! őrült iramban kergette a hópelyheket és a percekkel előbb még idillikus szépségű téli kép -súnyán szürke gomolyaggá keveredett, ami bebörtönözte az életet. Talán ez az. amit érdemiünk — tűnődött el Éva. Az emberiség sehogyan sem akarja megérteni a karácsony, igazi jelentőségét. Hirtelen a magános ordas szomszéd szomorúsága jutott eszébe. Vájjon mi van vele?’Vájjon hogyan tölti a karácsonyi estét? — tolakodtak fel egymásután a kérdések és Éva érezte, hogy megzavarják karácsonyi hangulatát. Gyorsan másik énekbe kezdett, gyermekkora egyik legkedvesebb karácsonyi énekébe: Betlehemnek majorjában Jézus született. .. ", de ezzel sem tudta elhessegetni az előcsarnokban életre kelt halvány érzést. Vitába szállt önmagával. Miért nem törődnek vele a többi szomszédok, hiszen jobban közéjük tartozik? ... Ügy?. . . Szóval ez a karácsonyi szellem? A díszítés, a vendégeskedés, az ajándékok? Ez a karácsony jelentősége?... Sva ide-oda topogott idegességében, mert ‘rezte. hogy nincs kiút. Tennie kell valamit és pedig azonnal, nehogy késő legyen, .. és nehogy szükség legyen a mentőautóra. Mi lenne ha készítene neki egy szép beiqlis tálat? — ötlött fel benne a gondolat. De előítélete még nem adta fel a harcot. Miért pont én? ‘ÉS miért pont "annak" az embernek? És mi lesz akkor ha visszautasítja, vagy talán goromba lesz? De a parányi érzelmi hang sem hagyta a maga jussát. És mi lesz akkor ha örülni fog. talán native :og örőtnf. Merheti prtöéfni. A következő percben már szeletelte a beigliket. És valami különös őrömet érzett, amig a piknik tál díszítésére megoldást talált. A tál közepén sorakoztak a celofánnal letakart diós. mákos beigli szeletek. Körülöttük mandarin, alma. szőlő és körte. Arany és ezüst szálak csillogtak a gyümölcsök alá tett parányi fenyőágakon. Éva érezte, hogy emeletnyi távolság fogyásával nőni kezd idegessége, és hogy a mindég kifogástalanul működő szíve — most versenybe lépett az ajtón való kopogással. Csend. Minden idegszálával befelé figyelt. Semmi válasz. Erősebben kezdett kopogni. Hirtelen kemény léptek hangzottak a (valószínűleg) szönyegtelen lakásból. Felpattant az ajtó és a több mint hat láb magas férfi alig tudta palástolni meglepetését. Ilven közelről szinte óriásnak tűnt fel Éva mellett. Nem szólt semmit, de a szeméből áradó gyerekes zavar valahogy egy pillanat alatt megnyugtatta 'Évát és már mosolyogva kezdte mondókáját. — Kellemes karácsonyt. Biztosan tudja, hogy a következő emeleten lakok. De azt már valószínűleg nem tudja, hogy Magyarországról jöttem. Mi. otthon, nagyon szeretjük a fehér karácsonyt. És most irt is esik a hó. éppen úgy, mint otthon szokott. Örömömben készítettem ezt a kis tálat. Ezek • itt magyar, karácsonyi Sütemények. — én sütöttem. Remélem izleni fognak. Ügye elfogadja ezt a kis tálat? * Az óriás riadtan nézte a tálat és az előtte álló kis asszonykát. Mintha szólni akart volga. de hang nem jött ki a<_torkán. Arcán átvonaglott valami és mintha Adám-csutkájának mozgása az öröm zsilipjeit szakította volna fel benne, mert hirtelen#! jött széles mosollyal és mindkét kezével nyúlt a tálért. A lépcsőn felfelé szökelő Éva a fordulónál viszszapillaníott. hogy tudomásul vegye a köszönetét mondó motyogásé, de a "magános ordas" még mindig a tál felé sugároztatta mosolyát. 3. A hóvihar már más vidéken folytatta to rabolását Az utca lámpafényében csillogó hópelyhek változatlan szorgalommal és nesztelenül szőtték a fehér takarót. Éva a körkilátást nyújtó sarok-szoba ablakihoz telepedett írógépével, hogy ki-ki pillanthasson a Washingtonban még sohasem látó#. ritka szép karácsonyi éjszakába. Közben sűrű sorokban gépelte egyik oldalt a másik után. hogy legalább lélekben együtt lehessen a sok ezer kilométer távolságban lévő szeretteivel. Éjfél közeledett. A környék összes ablakai hirdették. hogy a mögöttük lévő életék még mindig ünnepelnek. A vörös szakáltú texasi első havas karácsonyfája alig látszott ki a rátelepedett hótömegtől. 1 A a földszint sarokjában lévő lakás örökké sötét, lehúzott redőnyú ablakaiból — a magános ordas lakásából — Éva nagy meglepetésére, most valami különlegesen vibráló fény áradt ki. Éva kihajolt az ablakon, hogy megértse a különleges fény okát. Az alkov egyik végében álló nagyméret# gyertya fénye, a szoba többi (nem látható) részéből átadó rejtélyes fény. és a falon megjelenő árnyék mozgása valamilyen tevékenységet sejtetett. Éva fantáziáját izgatni kezdte a látvány. Mi az a mozgás? Mi történik ott? Feszült érdeklődéssel várt. Végre egy határozott vonalú árnyék pillanatokig ott maradt a falon és Éva tisztám kfvehetté az ecsetet tartó kéz vonalait. Valószínűleg festett, és elfáradt karját kinyújtotta, hogy pihentesse. Éva. letörölte az arcába és hájéra hullott höpebílrefctre ta mély Mecsetéé rat- r-egHfco». nyebbülést érzett . Nincs ott semmi baj. hiszen átlesterte az estét. És végre kinyitotta ablakait úov látszik, közelebb akar kerülni a világhoz. Ismét mély lélegzetet vett a friss levegőből. Ez volt az első pillanat, hogy észrevette a külvilág mérhetetlen csendjét. Az órája éjfélt ütött. Aztán csend, elbűvölő csend. Átment a város leié p.éző szobába. Ott is kinyitotta az ablakot. Még a lélegzetét is visszatartotta egy pár percig, hogy legalább egy töredéke eljuthasson hozzá a város zajából. De hiába várt! Csak csend vette körül, a valószinütlenül csodálatos, sohasem tapasztalt, fenséges csend. Hirtelenüi vágyat érzett, hogy beleujjongjon a csodálatos éjszakába: Karácsony! De a természet .‘enséges szépsége, és a hihetetlen csend elbűvölő hatása alatt csak áll: a nyitott ublaknni is hézte a méltóságteljesen hulló hópelyheket s hangtalanul. megilletődött tisz-elettel élte a nagy csodát. Pár perccel éjfél után. bent a város szívében, az ország fővárosában, ahol a forgalom állandóan lüktetni szokott — most. az egyre nehezedő hótakaró alatt — csodálatos csendbe borult a város. Á Csendes Éj valóban csendes lett. és semmi sem zavarta a főváros fenségesen szép téli képét 19&S karácsonyának éjjelén. . Még a mentőautó sem. TÖRTÉNT; 1966. KARÁCSONY ESTJÉN, WASHINGTONBAN.
