Washingtoni Krónika, 1984. szeptember-1985. június (9. évfolyam, 1-4. szám)
1985-03-01 / 3. szám
2 "HUNGARY INTRUDEOEÖ ITSELF THROUGH ITS FILM ART " A WASHINGTON POST-ban február 28.-án a fenti címmel jelent meg a magyar filmhét hirdetése, "sponcored by The American University, Hungarian Embassy, United States Information Agency and the Circle Theatres". A Westend Circle március 1-7.-ig naponta változó műsorral mutatta be a filmeket, melyek közül a következőket néztem meg: RÓZSA JÁNOS: "MASCOTV Korunk egyik általános problémáját, a saját életüket élő szülők ridegsége't, önzését, a gyerekek lelkitortúráját és az erkölcsi süllyedés lehetőségeit tárja a nézők elé. A cselekményt átszövi a durva emberek tónusa, dóposok, iszákosok és a fiatal korú bünőzólc tömege. Ezek közé sodródnak a film hősei, egy 16 éves leány és kb. 10 éves öccse. Az egész film mélységesen lesújtó képet sejtet Magyarországról. Mindössze 73 nézője volt. KEZDI KOVÁCS ZSOLT:"RIGHT TO HOPE". Ugyanazt a problémát tárja a néző elé, de lényegesen elfogadhatóbb kerettel és eszközökkel. Az eddig látott hat film közül (mert az egyetemen is láttam hármat) ez az egyetlen, amely szerint Magyarországon napjainkban is a nyugati világ színvonalán élnek az emberek, létezik civilizált tónus , nem csak az ellenkezője.*. Az amerikaiknak tetszett a film. Persze ők nem tudhatják, hogy bennünket szivén ütött az a tendencia, hogy a hírhedt RÁKOSI korszak bűneit el ke 1 1 jelentékteleniteni. Amikor a darab főhőse felteszi a kérdést: "mit jelent az, hogy kitelepítették?", akkor azt a választ kapja: "kiköltöztették az otthonukból"...."No és, azután mi lett velük?" firtatja a kisfiú...."hát...hát..azután visszaköltöztek"... Csak ennyi arról a rémuralomról amelyet a keserű humor a " csengőfrász" korszakának és Budapestet "a világ legzenélőbb városának" nevezett el, mert ott, "egymillió ember állandóan citerázott" - a rettegéstől.... ( Mindössze 109 nézője volt.) RÓZSA JÁNOS: "DREAMING YOUTH" A nult század igazságtalanságait, a társadalom szflklátókorét és előítéletét domboritja ki. Valószintitlenül hat a film története: a múlt században (!) egy hazai vidéki városban olyan sokan voltak akik folyékonyan beszéltek franciául, eredetiben olvasták és idézték a francia irodalom kincseit, illetve PUSHKIN forradalmi eszméit. Deprimáló, tragikus film, melyet az Öt előadás alatt százheten néztek meg. Minden filmet Ötször mutattak be, mérsékelt áron ($3.50) A további filmek statisztikája: MAKK: "ANTOHER WAY" 1982, - Százötvenkettő néző je volt.- "0 BLOODY LIFE" c. BACSÓ film (19 8 3.) közönségének létszáma: 120 volt. - SZOMJAS: "LIGHT PHYSCI— CAL INJURY": (1983) 111 nézó.= LUG0SY: FLOWERS OF REVERIE,(1985.) 170 néző A MAGYAR FILMFESZTIVÁL 35 előadásának összesen 842 nézője volt WASHINGTONBAN * * * Az AMERICAN UNIVERSITY (AU) Weschler Theatre januártól kezdve májusig minden szerdán este 8.10 óra kezdettel Magyarországon készült filmet mutat be, díjtalanul. MásnaP RÓZSA JÁNOS, budapesti filmrendező - aki FULBRIGHT ösztöndíjjal szeptembertől tanit az AU-n, - előadást tart a bemutatott filmről. - (A programmal kapcsolatos inf. telefonszáma: 885-2040 ) A hir vétele után többed magammal megnéztük JANCSÓ: "MY WAY HOME" c. nagyrészt oroszul beszélő (angol feliratú) darabját, amely a szovjet katona emberiességét domboritja ki.- Az ijesztően szegényes és valószinűtlenül primitiv körtiimények kozott (valahol) Magyarszágon,szovjet katonák uralta területen, 1964-ben készített film visszatetszést váltott ki a kb. 25-30 létszámú közönség többségébó'l. A kővetkező alkalommal beszélgetést folytattam az egyetemistákkal és igy tudtam meg RÓZSA JÁNOS konklúzióját, a darab mondanivalóját illetően. A budapesti filmrendező - a diákok véleményével ellentétben - hangsúlyozta, hogy ez a film nem politikai jellegű és c s a k azt bizonyítja, hogy a háború, illetve az ellenségeskedés ellenére is milyen jó baráti kapcsolat áll fenn a szovjet katonák és a magyar ifjúság között........... SZABÓ ISTVÁN. 1973-ban készült "FIREMAN’S STREET c. darabjának inkább a "KÁOSZ" címet kellett volna adni. A történelmünk egyik legszörnyübb korszakának ismertetését célzó filmet a velem jött amerikaik sehogyan sem tudták megérteni.(Pedig színvonalas kulturális életűkvan) ’Nekünk most el kell mennünk"...mondották az üldözöttek. Ezt mondták később az arisztokraták, és pár évvei később az államosítás áldozatai is. Dehogy kinek és miért kellett elmennie, ill. miért kellett elhagynia az országot, azt még a II. generációs magyarok sem tudták megérteni a ( Folytatása 15. oldalon) WASHINGTONI KRÓNIKA IX. ÉVFOLYAM 1985. MÁRCIUS HÓ.
