Washingtoni Krónika, 1979. szeptember-1980. június (4. évfolyam, 1-4. szám)
1979-12-01 / 2. szám
6 bel áradó emberi melegséggel. A Des Moines-i repülőtéren tolókocsiban vár— ta őt a lengyel születésű, 90 éves Ft. FRANCIS ÖSTDIZR, akit közös anya - nyelvükön üdvözölt...."eljöttem hozzád, mondotta, mert te nem tudsz eljönni Rómába." Először a 220 létszámú Cunningban, az egyházmegye legöregebb kápolná - jában mondott misét. Itt mutatta be DINGMAN püspök a meghívó levelet iró farmert. A Szentatya meleg szivélyességgel üdvözölte Hayst és pár szavas mondatából - "mindnyájan farmerek vagyunk" - kicsendült a földet művelő nép munkájának megbecsülése. Egy órával későbben már a LIVING HISTORY FARM-on, Des Moines határában, az Isten szabad-ege^alatt felállított oltárnál mondott szentmisét. Felejthetetlen élmény volt! A hideg októberi nap ragyogó fényében 350 ezer ember! Az emberiség mozaikja: Iowa, California, Texas, Michigan, II - linois, Nebraska, Minnesota, Missouri, Kansas népe - az amerikai elet ke - resztmetszete.... A pápa a mise utáni 25 perces beszédében hangsúlyozta, milyen nagyra - becsüli a farmerek munkáját...."You are stewards of the most important resources God has given to the world".... A Szentatya lépten-nyomon tanújelét adta a gyermekek iránti szeretetének. Bármennyire is sürgette a tudat,^hogy Csikásró néoe már nagyon várja mégis meg-megállt, hogy megsimogassa és megáldja a gyermekeket. Délután 5*30 volt, amikor IX. JÁNOS PÁL pápa felérkezett a helikopter ajtajához. Ekkor már szemmelláthatcan fáradt volt. Mégis visszafordult egy percre - és búcsúzó áldását adta Iowa boldog pilgrimjeire.... DR. MIHÁLYI GILBERT: SOHASEM LÁTOTT NÉPTŐMEG VÁRTA II. JÁNOS PÁL PÁPÁT CSIKÁGÖBAN." A KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA, okt. 21.-1 számának közlése alapján. 1979» október 5*-én kb. két-és-fél-millió ember várta a pápát Csikágó utcáin. A^Grand Parkban celebrált misén kb. egymillió ember vett részt. A város kitárta szivét a "fehér ruhás" férfiúnak. Az emberek mindenütt a lehető legjobbat hozták ki önmagukból. Úgy viselkedtek, mintha templomban lettek volna. De ott is voltak a teremtés legszebb templomában, a gyönyörű Grand Parkban, melynek dómgát a napsütéses felhőkkel diszitett kék égbolt, falait pedig a Michigan-tó és Csikágó felhőkarcolói képezték. Szent István Király Egyházközségünk templomi énekkara - mintegy 30 fő -. magyar viseletbe öltözve, VARGA PÁL vezetésével egyházi énekeket adott elő. Mivel a magyar csoport nyitotta meg az ünnepi műsort, ezért "Zeng a harang hivó szóval e szép ünnep reggelén" cimü miseénekkel kezdték el, amely a maga ütemes hangzásával szinte úgy hatott, mint valami ünnepi harangszó. Utána - és ekkorra már fölszállott a köd - a ragyogó napfényben felhangzott: "Győzelemről énekeljen Napkelet és Napnyugat..." Majd felcsendült a pápai himnusz: "Hol Szent Péter sirba téve és Rómának dobog szive..."Végezetül magyar szentjeink dicséretét zengték: "Isten, Hazánkért térdelünk eledbe,szent nag^aroknak érdemét idézve...." Ennyi jutott a tiz perc időből. Minden nemzetiségi csoport ennyi időt kapott, hogy anyanyelvén elzenghesse^énekeit. Boldog volt mindenki. De talán még boldogabbak voltunk mi, a Szent István Király Egyházközség tagjai, hogy Csikágó felejthetetlen szépségű, történelmi ünnepségének aktiv résztvevői lehettünk. (Megjegyzés: A főváros TV állomásai csak a hírek keretében adtak rövid Ismertetést Csikágó nagy Ünnepéről, bár teljes egészébe* közvetítették a többi város programját.)
