Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)

2023 / 1. szám - Szerkesztői bevezető

Vízügyi Közlemények, CV. évfolyam, 2023. évi 1. füzet

7

műszaki szakértői anyag. Pannonhalmi Miklós ,, Halátjárók” c., a gyakorlati szakemberek számára készült cikkének célja c hiányosság megszüntetése, az egyértelmű szaknyelvi szókincs (nómenklatúra) kialakítása. A tanulmány azokat a természettudományi és műszaki ismereteket foglalja egységes szerkezetbe, amelyek lehetővé teszik a vízfolyások hosszmenti átjárhatóságának helyreállítását, az adott vízfolyás jellemzőinek figyelembe vételével működőképes halátjárók kiépítésével; közreadja a különböző rendszerek általános leírását, bemutatja előnyüket és hátrányukat.

Csiszár Endre, Szabó Zsóka és Mádlné dr. Szönyi Judit tanulmányukban a célzott felszín alatti vízutánpótlásnak (MAR) az alkalmazásáról írnak a hazai vízkészlet-gazdálkodási gyakorlatban. A MAR (managed aquifer recharge) egy új fogalom, azt jelenti, hogy csapadékot vagyfelszíni vizetjuttatunk be a felszín alatti vízadókba. A szerzők áttekintik a MAR hazai alkalmazási lehetőségeit és feltételrendszerét.

Szlávik Lajos az Adalékok az 1947-48-as szilveszteri felső-tiszai árvíz történetéhez■” c. tanulmányban bemutatja a Tisza magyarországi szakaszán a 20. század addigi legnagyobb mentett területeket elöntő, hatalmas károkat okozó, sőt emberéleteket követelő árvízkatasztrófáját. Az árvízkatasztrófa átfogó bemutatására első ízben csak a fél évszázados évfordulón, 1998-ban került sor, a Vízügyi Közlemények hasábjain, az 1998. évi 4. füzetben. A jelen tanulmány a 75. évforduló alkalmából - az újabban feltárt forrásmunkákat és levéltári dokumentumokat is felhasználva - tesz kísérletet az 1947/48. évi események kiváltó okainak, lefolyásának, körülményeinek és következményeinek lehető legteljesebb bemutatására, felvázolva e rendkívüli felső-tiszai árvíz történelmi hátterét.

Mindössze két és fél év telt el a II. világháború befejeződése óta; az újjáépülő ország az első jelentősebb természeti katasztrófával kellett, hogy szembenézzen, éspedig belpolitikailag kényes és érzékeny helyzetben, olyan időben, amikor az élet számos területe átpolitizálódott. Az árvízzel érintett vidék vízügyi szempontból is érzékeny terület volt. A megelőző 30 évben ez a terület viharos történelmet élt át: az első világháborút követően a vízügyi viszonyokat Trianon összekuszálta, a második világégés pedig a térséget közvetlenül pusztította. A Felső-Tisza vidéke 30 év alatt négy állam közigazgatási fennhatósága alá tartozott, az árvízvédelmi rendszert összehangolatlanul fejlesztették, a védekezési tevékenységet információ- és adathiány körülményei között kellett folytatni.

Az érintett területeken összedőlt, teljesen lakhatatlanná vált több mint 1300 lakóépület; a megsemmisült, vagy használhatatlanná vált melléképületek száma 14000. Az állatállományban is igen súlyos kár mutatkozott. A rendelkezésre álló dokumentumok szerint az árvízkatasztrófának három halálos áldozata volt. A hajléktalanná vált lakosság elhelyezése és élelmezése, a megsemmisült lakó- és gazdasági épületek helyreállítása igen nagy feladat elé állította a közigazgatósági hatóságot, az egyes