Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)
2023 / 3. szám
Vízügyi Közlemények, CV. évfolyam, 2023. évi 3. füzet 207 1948-1953 - az átszervezések évei voltak, formálódott az új vízügyi szervezet... A központosítás jegyében a társulatokat először a folyammémöki hivatalok alá rendelték, a Hosszúfokit a Gyulai Folyammérnöki Hivatal alá. A folyammérnöki hivatalok bázisán hozták létre az Országos Vízgazdálkodási Hivatal (OVgH) 11 vízgazdálkodási körzetét. A már nagy tekintélynek örvendő Ziegler Károly a vízügyek 1948. évi államosítása után sorra kapta az egyre felelősségteljesebb feladatokat. 1949-ben már a Szolnoki Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Kirendeltség vezetője. Az 1950-ben a területi szervek önálló egységekké váltak. A kirendeltség megszervezése után máris új feladatot bíztak rá, kinevezték a Gyulai Vízgazdálkodási Körzet vezetőjévé. A szakmai szervezési teendők mellé ismét a konkrét műszaki gyakorlat párosult: kormánymegbízottként irányitotta a nagy szárazság miatti vízkorlátozási teendőket. Az 1951-ben újabb átszervezés következett: külön területi szervezeti egységek jöttek létre: az árvízvédelmi és folyamszabályozási hivatalok, valamint a kultúrmérnöki és belvízrendező hivatalok. Ziegler Károlyt újra Szolnokon találjuk, az ottani Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Hivatal főmérnöke lett. 1952 januárjában behívták a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium XIII. Főosztályára, megbízták az Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Osztály vezetésévé, 1953. október 1-től az akkor felállított Országos Vízügyi Főigazgatóságon (OVF) a vízrendezési és vízkárelhárítási ügyek irányítója lett. 1957-től az OVF Vízrendezési Főosztályának, majd Vízrendezési és Vízhasznosítási Főosztályának a vezetője volt. Erre az időszakra esett a katasztrofális 1954-es dunai nyári árvíz és az 1956- os dunai jeges árvíz-a. védekezések legfőbb műszaki vezetője volt. E nagy árvizek idején elévülhetetlen érdemeket szerzett, a nevéhez fűződik a magyar árvízvédelem további fejlesztésének megalapozása, amellyel döntően járult hozzá a későbbi, köztük az 1965. évi nagy dunai árvíz elleni sikeres védekezéshez. 1958-tól 1960. végéig Dégen Imrének, az OVF főigazgatójának a helyetteseként dolgozott (a másik főigazgató-helyettes Vajda József volt). Főigazgató helyettesként aktív részt vállalt a nemzetközi vízügyi kapcsolatok, együttműködések szervezésében is. A magyar-román vízügyi bizottságban kormánymeghatalmazott volt, és részt vett a szovjet, a csehszlovák, az osztrák kétoldalú vízügyi bizottságok munkájában is. Az OVF képviselőjeként részt vett a Dunabizottság munkájában. 1961. január 1-től - saját kérésére - vonult nyugdíjba. A nyugdíjas évek alatt 1961-től a Vízügyi Tervező Vállalatnál, majd hosszú éveken át az Országos Vízügyi Hivatalnál szakértőként végzett eredményes munkát, a Vízügyi Műszaki Tudományos Tanács tagja volt. Aktívan vett részt a Magyar Hidrológiai Társaság (MHT) munkájában.
