Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)
2023 / 3. szám
Vízügyi Közlemények, CK évfolyam, 2023. évi 3. füzet 197 jelent meg, és ez a napjainkig rendszeresen közreadott kiadvány lett az egyik fő forrása az állomásokon észlelt vízrajzi adatoknak. Külön könyvsorozatban dolgozták fel a már akkor létező vízmércék észlelési adatait az 1876 és 1929 közötti időszakra. Az első szerkesztő, Péch József előszava szerint a „vízállások ... azért közöltéinek csak 1876-tólfogva, mert az utolsó árvizek ezen év után következtek be sűrűén, ...”, de erre a metrikus rendszer 1876. év eleji magyarországi bevezetése is hatással lehetett (Ivicsics-Liebe 1997, Nagy 2007). A következő fontos lépést a ma is ismert magyar vízügyi szervezeti rendszer megalakulása jelentette hetven évvel ezelőtt, 1953-ban, amikor egy korszerű szakmai és infrastrukturális szervezet kiépítése kezdődött meg a VITUKI és a vízügyi igazgatóságok megalapításával. Az 1950-es évektől - a méréstechnika fejlődésével összhangban - folyamatos volt a vízrajzi adatgyűjtés, feldolgozás és tárolás technológiai és műszaki fejlődése is. Napjainkra a távmérő állomásokon keletkezett adatok automatikusan bekerülnek a Magyar Hidrológiai Adatbázisba, ahonnan — a megfelelő ellenőrzési és feldolgozási folyamatok után - bárki számára elektronikus formában hozzáférhetők, bizonyos időszakra vonatkozóan akár online módon is. A budapesti vízmércén észlelt vízállás adatokat a Vízrajzi Évkönyvek 1876 óta tartalmazzák, míg az elektronikus adatbázisban 1901-től napjainkig érhetők el az éves adatsorok. A Budapesten észlelt vízállások éves átlagait és szélsőértékeit mutatja be a 5. ábi a az 1823 és 2022 közötti időszakra. 5. ábra. Az éves kisvizek, közepes vizek és nagyvizek, valamint a jégviszonyok a Dunán Budapestnél (1823-2022)
