Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)
2023 / 3. szám
Vízügyi Közlemények, CV. évfolyam, 2023. évi 3. füzet 191 árvizek idején le szokták zárni az épületet, igy a belsejében levő adatgyűjtő és távadó berendezésekhez ilyenkor nem lehetett hozzáférni, és a legmagasabb vízállásoknál az elöntés veszélye is fenyegette őket. Az állomás eddigi legutolsó átépítésére öt évvel ezelőtt, 2018-ban, a dunai hajózási projekt keretében került sor. A fentebb leírt mérési problémákat valószínűleg okozó behúzó akna rendszerből való kiiktatása céljából a távmérő berendezést a hajóállomás épületéből - a fővárossal városképi szempontból folytatott hosszas egyeztetést követően - egy, az alsó rakparton álló oszlopba telepítették át, ahonnan új bevezető csövet is kellett építeni a meder felé. Ez a művelet a vízmérce bő két és fél méteres középvízi álló mércetagjának kisebb mértékű átalakításával is járt. Mérési szempontból az átépítés eredményességét, tehát a korábbi működési problémák tényleges megszűnését jelentősebb árhullámok hiányában napjainkig még nem volt lehetőség leellenőrizni. A KDVVIZIG T01026 Duna-Budapest-Vigadó tér távjelző vízmércéje napjainkban a legmodernebb technológiával felszerelve, a külső zavaró tényezőktől remélhetőleg függetlenítve, megbízhatóan üzemel. 2.7. A lánchídi vízmérce házikó Az öntöttvasból készült díszes házikót körülbelül száztíz évvel ezelőtt készítették Oetl Antal budapesti gyárában (a mai Öntödei Múzeumban, ahol egyébként korábban a rakpartok korlátjait is gyártották), és 1913-15 táján helyezték el - a Budai Vár egykori vízellátását biztosító - Bem rakparti Vízemelőház csatornájára, a Lánchíd mellé. Ezt a csatornát ekkor a Dunától távolodva feltöltötték, csak a vízmérceház számára tartották meg eredeti - mintegy másfél méter belmagasságú, téglával falazott - formájában, a rakpart alatti néhány méteres szakaszon. Ezt a maradványt egy cső köti össze a Duna medrével. A házikó eredeti műszerei a következők voltak: a keleti, Duna felőli oldalon egy vízszintmutató, dél felé, a Lánchíd irányába egy hőmérő, a hátsó, nyugati oldalon egy barométer, míg észak felé egy óra nézett. A rakparton sétálók a műszerek kijelzőit kis kör alakú ablakokon keresztül tudták leolvasni. Azonban a vízszint-észlelő műszer az évek során elromlott, így ezt követően már csak a meteorológiai elemeket mutatták a kijelzők. Elasonló „barográf házikók” álltak még egykor Sopronban, Kaposváron és Siófokon is, közülük talán az utóbbi volt a legismertebb (Ráday 1988, Szlávik-Fejér 2008, Pifkó 2016). A mérceházikót 1943-ban vásárolta meg a Vízrajzi Intézet az addigi tulajdonos Budapest Székesfővárostól, és 1943. március 12-től rajzoló vízmércét üzemeltettek benne (7. kép).
