Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)
2023 / 3. szám
Vízügyi Közlemények, CV. évfolyam, 2023. évi 3. füzet 27 ARétközi-tó első üzemeltetési szabályzata 1991-ben készült, majd 1998-ban szükségessé vált a módosítása. A szabályzat részletesen tartalmazta az üzemeltetés feltételeit és módját, valamint az üzemeltetéssel összefüggő előírásokat. Az 1990-96 közötti időszakot vízhiány jellemezte, volt olyan év, amikor egyáltalán nem történt belvíz bevezetés a tóba. A leginkább belvizesek az 1997., 1998. és 1999. évek voltak. Az egyik legkritikusabb helyzet 1999 tavaszán alakult ki, amikor a Tisza egymást követő két árhulláma miatt a Szabolcsveresmarti zsilip 13 napig zárva volt. Ekkor a Rétközberencsi szivattyútelepet az időszak nagy részében maximális kapacitással kellett működtetni és annak ellenére, hogy a zsiliphez 6 db 200 1/s teljesitményü Pajtás VI-os és 4 db 500 1/s teljesítményű szállítható szivattyút telepítettek és üzemeltettek, a vízszint március 17-re 369 cm-re emelkedett (maximális vízszint 350 cm). Ekkor alakult ki a tározó üzembehelyezése óta a legmagasabb vízállás. A zsilipnyitás után a tó vízszintjét azonnal alacsonyabb szintre engedték le (Bodnár-Horváth 2005). 2000-ben 350 cm-es vízállásra megépült a Rétközi-tó részét képező Kandaöböl leválasztó töltése. A domborzati viszonyok lehetővé tették - kismértékű földmunkával és zsilip építéssel - a tározó megosztását. A tározó kettéválasztása során megépült egy 211 m hosszúságú töltésszakasz, valamint egy 80 cm átmérőjű csőáteresz tolózárral. Feladata a fő tározóteret érintő szennyezés, havária esetén a halállomány menekítése. Az öböl kialakításának elsődleges célja az élővilág létfeltételeinek biztosítása legalább a Rétközi-tó egy részében, valamint az öntözővízkészlet bizonyos mértékű biztosítása az aszályosabb időszakokban. 2003-ban kritikus állapot állt elő, mert a Rétközi-tóba a január eleji feltöltés után az alacsony tiszai vízállások miatt nem lehetett vizet beengedni, és a Rétközi-tó vízszintje őszre 250 cm-ről 36 cm-re csökkent. 2006-ban következett be a tározó üzemelése során a legnagyobb meghibásodás: március 2-án hajnalban a tározó feltöltését szolgáló Kékcsei-tápcsatorna bukógátja és a tolózár akna minden előzmény nélkül tönkrement (7-8. kép) (Szlávik 2007). Ekkor a Rétközberencsi szivattyútelep folyamatosan üzemelt és a víz már két napja átbukott a műtárgyon. A FETIKÖVÍZIG a tönkremenetel okait és a helyreállítás lehetséges megoldásait az OVF Műtárgy-felülvizsgáló Bizottságának bevonásával vizsgálta. A Bizottság megállapította: a bukógát sérülését az okozta, hogy a műtárgyat szakszerűtlenül kötötték a talajba. így a műtárgy oldalán csurgás indulhatott meg, ami a kedvezőtlen átmeneti és gyengén kötött talajok miatt gyorsan gátszakadássá fejlődött a kis (1,8 m-es) víznyomás ellenére. A csurgás kialakulását elősegíthette a talaj és műtárgy közötti repedés, amit a föld és a beton közötti dilatációs különbségek okozhattak. A gátszakadás kialakulásának rövid idejét mindenképpen elősegítette, hogy a bukó földmunkája nem tömörített, hanem tér-
