Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)
2023 / 3. szám
8 Szerkesztői bevezető modellek adnak lehetőséget. Mintaterületi modell vizsgálatok az Orosházi szivattyútelep vízgyűjtőjén számszerűsítve kimutatták a talajvízből, a földárja jelenségből adódó terheléseket, valamint a dinamikus talajvízszint változás hatását a belvízrendszerre. A hagyományos számítási módszereken túlmutatóan a modellezés előrelépést jelent a bonyolult számítási módszerek megvalósíthatósága terén, amely a sokféle tényező számbavételét és a dinamikus változások figyelembe vételére ad lehetőséget. A belvíztömeget növelő és csökkentő tényezők együttes, dinamikus és komplex, térben és időben változó hatását a modellezés képes kezelni, a mérnöki gyakorlatban jelenleg használatos méretezési eljárások erre nem alkalmasak. Összességében a háromdimenziós hidrológiai modellel meghatározhatóvá válnak a belvízképződést meghatározó folyamatok és számszerűsíthető a belvízrendszerek terhelése. Nehezítő körülményként jelenik meg, hogy a belvízi modell számítási igényéhez a bemenő adatok összegyűjtése és előállítása jelentős időt és humánerőforrást igényel, tekintettel arra, hogy az alapadatok jelentős része jelenleg is csak papír alapon lelhető fel, valamint a belvízképződésre hatással lévő tényezők meghatározása szerteágazó és sokrétű adatigényű, amely adatok beszerzése is szakmai felkészültséget igényel. A belvízképződésben szerepet játszó tényezők számszerűsítéséhez további kutatások szükségesek, igy például a talaj szervesanyag-tartalmának belvízképzödésre gyakorolt hatásának számszerűsítésére. Egy-egy vízgyűjtő területre fölépített modellel a belvízrendszert érő, a különböző tényezők megváltozásából eredő hatások meghatározásában rejlő bizonytalanságot pontosítani lehet. A Hajdúhátság vízrajzi, geográfiai sajátosságaiból adódóan sosem volt Magyarország vizekben leginkább bővelkedő vidéke, ám a 20. század előtti igényeknek megfelelő mennyiségű víz többnyire rendelkezésre állt. A 20. század népességrobbanása magával hozta a vízigények növekedését Debrecen térségében is, úgy a lakosság ivóvízellátása, mint az ipar és a mezőgazdaság területén. A vízigények növekvő tendenciáit látva a szakemberek már a 70-es években hozzáláttak, hogy a térség rétegvíz készletének megóvása érdekében felszíni vízzel lássák el a hajdúsági megyeszékhelyet. Ehhez az alapot, a vízbázist a Keleti-főcsatorna (K.FCS) nyújtotta, amely a Tisza vizét, ha nem is Debrecenbe, de legalább a városhoz 18-20 km-es közelségbe hozta. A Keleti-főcsatorna 1956-ban készült el teljesen, Tiszalöktől Bakonszegig, 98,2 km hosszban. A létesítményt elsődlegesen a Tiszántúl öntözővízzel való ellátására építették, de vízkészlete megoldást jelenthetett Debrecen problémáira is.
