Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)

2023 / 2. szám

A kockázati értékelést a kockázati térképezésben és a kockázatkezelési ter­vezésben résztvevő szakértők végzik, ahol a kockázati értékelés minden esetben együtt készül a veszélyértékeléssel, amely kockázati szempontból a veszély for­rásáról ad információt. A kockázati értékelésben résztvevő szakértőknek lehe­tőleg rendelkezniük kell legalább gazdasági, vízügyi, területfejlesztési, ökológiai tudással és jogosultsággal. Az értékelés a szakmai feladat részeként nagytömegű adatfeldolgozással kez­dődik, amely kiterjed a kockázati értékelés hatáskörére. Az adatfeldolgozás az AKIR-ban előálló (veszély-) és kockázati térképek feldolgozását jelenti. Az ér­tékelést az ÁKIR értékelő modul alkalmazásával készítettük, amely révén egy­szerűsíteni, gyorsítani és egységesíteni tudtuk a nagytömegű adatfeldolgozást és csökkentettük a feldolgozási hiba lehetőségét. A kockázati értékelés alapvetően lényeges eleme a magas/jelentős kockázatok megkülönböztetése az elfogadható kockázatoktól. A mérnöki tervezési gyakorlat­ban (is) minden esetben meghatározunk egy hibatartományt, amely tartományba eső értékeket, előállított termékeket, balesetek számát elfogadhatónak tartjuk. Például elfogadhatónak tartjuk a közlekedésben egy adott valószínűséggel elő­forduló, egy évben bekövetkező halálos balesetek számát. Még akkor is, ha in­tézkedéseket teszünk ennek az értéknek a csökkentése érdekében, valójában a határhasznosság elvét is figyelembe véve nem fordítunk olyan jelentős kiadásokat ennek csökkentésére, hogy az az ésszerűség mértékét meghaladja (aránytalan költ­ségek). Ugyanakkor, ha ezt az értéket évről évre csökkenteni is tudjuk, az adott évben azáltal, hogy például gépjárművel közlekedünk, elfogadjuk a jelenleg vár­ható baleset kockázatát. Elfogadunk tehát egy kockázati szintet, amely ez esetben a baleset előfordulási valószínűsége. (Ezt a kockázati tartományt nevezzük elfo­gadható, vagy közepes kockázati tartománynak). Az elfogadható kockázat meghatározásával és térképi értékelésével azonosít­juk a magas kockázatú területeket és ehhez tartozó kockázati értékeket, amelyeket csökkenteni szükség. A magas kockázatok tehát intézkedéseket indukálnak, amely intézkedések típusa, mértéke függ a csökkenteni kívánt kockázatoktól. A következőkben kockázati sorrendet (priorizálás) készítettünk, sorba rendezve a vízfolyásokat kockázatosságuk alapján, meghatározva ezáltal azokat, amelyeken mindenekelőtt intézkedések tervezésére van szükség (/. táblázat). 6.1. A veszély-és kockázati térképezés korlátái. Elöntéstérképezés A jelen állapod modellek döntési eredményei a jövőben nagymértékben pon­tosíthatók, azonban ehhez elsősorban a térinformatikai és hidrológiai alapadat­állományok bővítésére van szükség. 66 Bálint- Ganszky- Csibrán-Bálint: Az árvízi kockázatkezelési tervek...

Next

/
Thumbnails
Contents