Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)

2023 / 2. szám

32

Reich-Lovas-Fejes-Fejér: Az ötven éves Kiskörei Vízlépcső

3.4. Tisza-tavi Kódex

Az 1990-es évtized végére egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az éghajlatváltozás folyamatosan érvényesülő tendenciái, valamint a tározó használatának az új társadalmi-gazdasági viszonyok között kialakuló rendje miatt a Tisza-tóval kapcsolatos müködtetési-üzemeltetési szabályok újragondolására van szükség. Ezen belül a Tisza-tó egyértelműen Magyarország második legnagyobb vízparti üdülési úticélja, ami különleges igényeket is támaszt a tározó üzemeltetése során. Ez az igény hívta életre közel ötven érintett szervezet - hivatalok, hasznosítók, önkormányzatok, nemzeti park, vízügyi igazgatóságok stb. - aktív együttműködésével 2010-ben a Tisza-tavi Kódexet, ami a tó haszonvételeinek nem jogszabályi szintű szabályrendszerét alkotta meg.

Megállapodásban rögzítették a Tisza-tó jelentőségét az alföldi térség vízhiányainak csökkentésében, a tiszai a vízminőségi folyamatok kézben tartásában, a vízerőmű révén a megújuló zöldenergia hasznosításában, a víziközlekedésben, a régió természeti értékeinek megőrzésében.

Nagyon lényeges volt, hogy a Kódex azt is kimondta, hogy az árvíz a Tiszán, és ennek megfelelően a Tisza-tóban gyakorta előforduló természeti jelenség. Az árvíz kártételei ellen való védekezés az áradás idején minden egyéb tevékenységet megelőz.

A Kódex - igazodva az 1993. évi kormányhatározatban foglaltakhoz - kijelölte az egyes tavi öblözetek használatának fő irányát is a következőképpen:

• a tározó déli része, az Abádszalóki-öböl az üdülés, a horgászat és a vízi szórakozások',

• a Tisza-tó középső részén található Sarudi-, Poroszlói- és Tiszafüredimedencék főként a horgászat, a csendes vízi turizmus, az ökoturizmus és természetvédelem',

• mig a tó felső (északi), Tiszavalki-medencéje a természetvédelem érdekeit kell, hogy elsősorban szolgálják.

Ami a Tisza-tó vízügyi kezelését illeti, a jelenlegi állásfoglalások szerint elsősorban a tározó jelenlegi állapotának, működőképességének, valamint használati értékének, fő funkciójának (vízkészlet biztosítás) megőrzésére irányul, ide értve a természetvédelmi érdekek lehetőségekhez mért támogatását is. Ez elsősorban a káros folyamatok megállítására - szerencsés esetben visszafordítására - korlátozódik, amelyek főbb feladatai:

• a káros mértékű vízi növény fedettség csökkentése, a nyílt és fedett vízfelületek arányának még elviselhető szinten tartása;

• hullámverés elleni védelem (mind alapvédelem, mind nagyvízi védelem) vonatkozásában, annak fenntartása;