Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)
2023 / 2. szám
Vízügyi Közlemények, CV. évfolyam, 2023. évi 2. filzet 13 valóan hatnak a létesítményre és viszont. Igazolódhat, vagy kedvezőtlen esetben megkérdőjeleződhet a létjogosultságuk. Igaz ez a Kiskörei Vízlépcsőt tekintve is {Balló et al. 1975). Esetünkben a vízlépcső várható élettartamához mért igen rövid idő, mindössze ötven év alatt is igen sok változás történt a Tisza vízgyűjtőjén, a folyó vízjárásában, az üzemeltetési feltételekben és főként a terület társadalmi-gazdasági viszonyaiban. Különösen igaz ez az öntözési célokra, amelyek a termelő szövetkezetek felbomlása, a mezőgazdaság jelentős átalakulása közepette nem teljesülhettek korábban. Bár a Kisköre-Tiszalök közötti szakaszon, az eredeti célnak megfelelő kedvező hajózási viszonyok jöttek létre, a hajózás mégsem bővült az eredetileg számított mértékben (nyilvánvalóan a Kisköre alatti szakasz hajózási akadályai miatt). Másfelől viszont a feltárt vízkészlet ma már kardinális jelentőségű az aszálykezelésben, és a Körös-völgy vízellátásában. Ugyanígy, a természetmegőrzés meg sem jelent az eredeti célok között, de mára igen fontos funkcióvá lett, és sorolhatnák tovább. Összeállításunkban néhány példán, eseményen keresztül - ide értve a 2022. évi rendkívüli aszály kezelését - azt mutatjuk be, hogy a létesítmény-rendszer és működtetése igazodott a változásokhoz. Magát a létesítmény-rendszert röviden tárgyaljuk, részben emlékeztetőül, részben pedig az előkészítés, megvalósítás hasznosítható tapasztalatainak a megörökítésére. 1. Előzmények, a Kiskörei Vízlépcső megvalósításának előkészítése A Tisza-völgyi vízhiányt ellensúlyozó, a vízkészletet feltáró elgondolások a folyó elrekesztésével meglepően korán, már a 19. század második felében megjelentek. Az 1863. évi katasztrofális aszályt követően pedig már konkrét elképzelés is született James Abernethy és Herrich Károly munkájaként szinte egybeesőén a Tiszalöki Vízlépcső mai helyével és duzzasztási szintjével. A folyó teljes vízlépcsőzésére a két világháború között is született konkrét, műszaki elképzelés. Ruttkay Udó a Tiszántúl öntözési tervének bázisául két vízlépcsőt javasolt építeni a Tiszán, Tiszaszederkénynél és Csongrád térségében (Balló et al. 1975). ATiszalöki vízlépcső szelvénye már az 1930-as évek végén rögzült, amit főként a Keleti-főcsatorna lehetséges helye határozott meg, a megvalósítása is megkezdődött, majd 1954-ben készült el teljes egészében. A Tisza vízlépcsőzésének „általános terve” 1954-ben a Mosonyi Emil által szerkesztett első Vízgazdálkodási Kerettervben {Mosonyi 2009) fogalmazódott meg, három hazai területen épülő vízlépcsővel: Tiszalök, Tiszabura/Kisköre és Csongrád helyszínekkel. A csongrádi szelvény összhangban van a Szerbiában (akkor Jugoszláviában) tervezett, majd 1977-re fel is épült Törökbecsei (Növi Becej) Vízlépcsővel. Szóba került, de még vázlattervi szintre se jutott el egy Dombrádi és egy Vásárosnaményi Vízlépcső is {]. ábra).