Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)
2023 / 1. szám - Csiszár Endre - Szabó Zsóka - Mádlné dr. Szőnyi Judit: Célzott felszín alatti vízutánpótlás (MAR) alkalmazása a hazai vízkészlet-gazdálkodási gyakorlatban
Vízügyi Közlemények, CV. évfolyam, 2023. évi 1. füzet 109 Ezek az összletek ugyanis nem rendelkeznek geológiai védelemmel, ami azt jelenti, hogy a vízadó réteg(ek) felett nem települt olyan, meghatározó vastagságú és kellően rossz szivárgáshidraulikai viszonyokkal rendelkező agyagréteg, mely felszíni, jellemzően antropogén (ipari, mezőgazdasági) eredetű szennyezésekkel szemben megfelelő védelmet nyújtana. Arról nem is beszélve, hogy a csatornahálózat kiépítését megelőzően az elmúlt évtizedekben, évszázadokban az egyre növekvő lakossági vízhasználat eredményeként keletkező kommunális szennyvizeket is ezekbe a víztartókba szikkasztották el. Korábbi időkben ezek a vízadó rétegek jelentették a fő öntözővíz-bázist is az agrárium számára. A jelentős mértékű talajerő-utánpótlás és növényvédőszerhasználat miatt minőségük változó. Napjainkra a klímaváltozás eredményezte csapadékhiány és az erdőirtások következtében kialakuló, valamint a rövid idő alatt lezúduló jelentős mennyiségű eső, vagy gyors hóolvadás eredményezte hirtelen lefolyásos csapadékesemények miatti egyébként is csekély mértékűnek mondható természetes utánpótlódást meghaladó készlet-használat miatt pedig a mennyiségük is jellemzően, Jó, de gyenge", „gyenge", vagy „rossz" minősítést kapott a térségi vízgyűjtő-gazdálkodási tervek részét képező értékelésekben. A készlethiány miatt sajnos mindinkább mélyebbre, már-már a geológiailag védett mélységi vizek felé tendál a mezőgazdasági vízhasználat, melynek az utánpótlódásával méginkább kevésbé tart egyensúlyt. Az előbbiekben ismertetett folyamat sajnálatos módon egy önmagát rontó körfolyamat, melyből pl. a MAR- rendszerek okszerű és tudatos alkalmazása jelentheti a kiutat. A felszin alatti térrészben nem egymástól elszigetelt mikro- és makró-rendszerekről, hanem egymással szoros összefüggésben és kölcsönhatásban álló, lokális és regionális vízáramlási rendszerekről beszélhetünk (1. ábra). Ezek minden eleme kölcsönhatások révén, ezer szálon kapcsolódik a másikhoz. A kölcsönhatások, illetve a rendszer részfolyamatainak megértése és alapos ismerete elengedhetetlen a MAR-rendszerek szakszerű működtetéséhez. Azt látni kell ugyanis, hogy minden beavatkozásnak van rövid, illetve hosszú távú hatása, és a hatás mértéke a beavatkozás mértékétől függ. A felszín alatti térrészben az idő tényező, ezen belül az elérési idő az egyik kulcsfogalom a vízkészletek mennyiségi és minőségi változásainak megértése szempontjából. Ugyanis ez határozza meg azt, hogy egy adott beavatkozásnak hol (milyen mélységben), mikor és milyen hatásait fogjuk tapasztalni. A fentebb említett áramlási rendszerek, azaz a le- (beszivárgási/utánpótlódási)-, át (tranzit)- és feláramlási (megcsapolást) területek ismerete, illetve a rendszerszemléletű gondolkodás megértése és elsajátítása azért fontos, mert egy feláramlási területen egy MAR- rendszer létesítése könnyen lehetséges, hogy belvizet okoz, amellett, hogy a nyomásviszonyok miatt a víz jelentősebb energiabefektetéssel juttatható a fel-
