Vízügyi Közlemények, 2022 (104. évfolyam)
2022 / 1. szám - Engi Zsuzsanna - Szivler Zoltán: Erózióveszélyes területeink és hatásuk - fennálló ellentét a vízfolyást kezelők és a mezőgazdasági művelést végzők között
Vízügyi Közlemények, CIV. évfolyam, 2022. évi I. füzet 71 1. kép. A Pusztaszentlászlónál kialakult jelenség 2015-ben. Indoka: fakivágással megváltoztatott művelési ág (Forrás: NYUDUVIZIG) A vízerózió formái a domboldalon lefolyó víz energiájától és a talaj ellenállásától függően alakulnak ki és az alábbi csoportosításuk a legismertebb: Csepperózió: a talajrészecskék leválasztásához szükséges erőt az esőcseppek becsapódási energiája szolgáltatja. Kialakulása, nagysága függ az esőcsepp nagyságától, esési sebességétől, az eső mennyiségétől és tartamától. Hatással van rá a talaj genetikai típusa, a talaj humusztartalma, a növényzet összetétele, a fedettség (növényborítottság). A növényzet szerepe jelentős, mert csökkenti a cseppek becsapódási energiáját, vizet fog fel, tárolja, késlelteti a cseppeket. Szintén fontos kérdés, hogy poros vagy már feliszapolódott a talajfelület, illetve, hogy lejtős-e a terület. Lepel erózió: mivel a beszivárgás sebessége nem képes lépést tartani az eső intenzitásával, lepelszerű mozgás indul meg. Hatással van rá a beszivárgás sebessége, a talajfelszín mikrodomborzata, az eső intenzitása, a talajfelszín borítottsága zöld és elszáradt növényzettel. Barázdás erózió: a lepel-eróziót követő folyamat, amikor a felszíni akadályokat, barázdákat, mélyedéseket feltöltve és áttörve nagyobb erekbe egyesül a vízlepel. Függ a talaj víztelítettségétől, a csapadék mennyiségétől és időtartamától, a domborzati viszonyoktól (a lejtés meredekségétől), a barázdák mélységétől (2. kép).
