Vízügyi Közlemények, 2022 (104. évfolyam)
2022 / 3. szám - Bogárdi János: Vízből vagyok, vízzé leszek (Miért forog a víz körfogása körül a világ?)
Vízügyi Közlemények, CIV. évfolyam, 2022. évi 3. füzet 173 meg, amelyek mély benyomást gyakoroltak rá, és pályáját is erősen befolyásolták, annak néha döntően új irányt szabva meg. Ennek a sornak az elején áll az 1970. évi tiszai árvíz, amelyet személyesen, mint a védekezéshez kivezényelt fiatal mérnök élt meg. A Zambézi folyónál tapasztalt, 1981-1984 közötti aszályos éveket a kétségbeesésig terjedő lassú, fojtogató megszorítás élményeként élte át. Döntő impulzusokat adott szakmai érdeklődésének és munkájának a 2004- es indiai-óceáni cunami, valamint 2005 augusztusában fellépő, New Orleanst és tágabb környezetét sújtó Katrina hurrikán. Ezek alapul szolgáltak számos kutatási programhoz, amelyek koncepciójának kidolgozásában jelentékeny szerepet játszhatott. A 2017-2018-as fokvárosi vízhiány esete bejárta a világsajtót. Mivel akkor a közelben tartózkodott, a helyzetet saját szemével láthatta, s úgy ítélte meg, hogy a természeti csapás, az emberi gondatlanság, a politikai manőverezések és az információs „ködösítések” együttes összejátszásáról volt szó. A hatodik rendkívüli esemény a 2021. július 14-éről 15-ére virradó éjjel történt villámárvíz volt Németország nyugati részén, aminek — kis híján - maga is károsultja lehetett volna. A könyv bevezetését követő fejezetek Bogárdi János szakmai pályafutásának három „aktív” fázisát - a mérnökké és kutatóvá válást, az oktatásban, kutatásban és tanácsadásban eltöltött éveket, majd a tudománymenedzsment terén kifejtett tevékenységét - mutatják be. Mivel nyugdíjba menetele messze nem jelentette a vízgazdálkodással kapcsolatos szakmai munkájának befejezését, a 4. fejezet számos összefoglalót tartalmaz a kérdéses időszakban végrehajtott projektekről és publikációkról. A szerző az időtengelyt követő - személyes benyomásokat, gondolatokat és értékítéleteket tartalmazó - narratívába, mind a négy fejezetbe, projektleírásokat, eredmények ismertetését és illusztrációkat illesztett be. A könyvet egy Epilógusnak nevezett összegzés zárja. A szerző itt tér ki négy vízügyi szakember rövid méltatására, akik a pályaválasztásában, szakmai/tudományos képzésében és pályafutásának számos szakaszán meghatározó szerepet játszottak. Ezzel is azt kívánta hangsúlyozni, hogy bár valamennyien vízből vagyunk és vízzé leszünk, a vízzel való foglalkozás alapvetően elkötelezett emberek generációkat összekötő együttműködésén alapul és a mérnökgenerációk összetartozását erősíti. Bogárdi János munkásságának bemutatása apropót ad arra, hogy felidézzük, miért is lett a könyvsorozat címe ,Jövőépítés a vízgazdálkodásban". Minden új munkánál támaszkodni kell a múlt eredményeire. Nem kell mindent újra kitalálni, de elődeink eredményeit hasznosítani érdemes, továbbfejleszteni célszerű, építkezni jó alapokra biztonságos. Az a célszerű eljárás, ha a korábbi eredmények mai körülmények közötti alkalmazásával, arra támaszkodva kéz-
