Vízügyi Közlemények, 2022 (104. évfolyam)

2022 / 3. szám - Kovács Péter: A Zagyva-Tama Vízgazdálkodási Szabályozó Rendszer fél évszázados története

Vízügyi Közlemények, CIV. évfolyam, 2022. évi 3. füzet 165 A rendszer első megszüntetett állomása Hatvan-felső mérőhely volt, amelyet feliszapolódási problémák miatt lekapcsoltak a távmérő hálózatról, 1990-ben pedig az állomást is leszerelték. Az 1990-es évek elejére a Zagyva-Tama rendszer működésével kapcsolatban számos probléma merült fel. A rendszert a hetvenes évek műszaki színvonalán építették, és az időközben bekövetkezett gazdasági, technológiai és társadalmi változások és fejlődés következtében a kilencvenes évek elejére a rendszer te­lemechanikája teljesen elavultt. Mivel időközben csak kisebb felújításokra volt lehetőség, az elmaradt fejlesztések, a kis teljesítményük következtében elavult adatátviteli vonalak, a szolgáltatások árainak drasztikus emelkedése gyakorla­tilag fenntarthatatlanná tette az eredeti rendszert (KDVVIZIG 1997). AZTVSZR üzemeltetési költsége 1977-ben 3,2 millió Ft volt, 1985-ben még mindig csak 3,5 millió Ft, míg 1990-ben 8,3 millió Ft-ra emelkedett. Ennek je­lentős részét az óránkénti lekérdezésekhez kapcsolódó adatátvitel költsége tette ki. Az állomások memóriájának fejlesztésével - árvízmentes időszakban - napi egyszeri lekérdezésre állították át a rendszert, reggel 7 órakor induló ciklussal. A rendszer árvízkor visszatért a szokásos órás lekérdezési ciklusra, és továbbra is megmaradt a pillanatnyi értékek lekérdezésének lehetősége. Ezzel a beavat­kozással közel 2 millió forinttal csökkentek az üzemeltetési költségek, de a kö­vetkező évek jelentős inflációjának következtében 1996-ra ismételten megközelítették a 10 millió forintot. Az egyre emelkedő költségek miatt a meg­felelő színvonalú működtetést a rendszert addig üzemeltető KDVVIZIG a to­vábbiakban már nem tudta vállalni (KDVVIZIG 1997). A fentiek következtében fejlesztésekre már semmilyen pénzeszköz nem ma­radt az 1990-es években. A hetvenes években beszerzett műszerek nagy részét ekkor már több éve nem gyártották, pótalkatrészek beszerzésére nem volt lehe­tőség. Különösen igaz volt ez az egyedi fejlesztésű, de ekkor már évtizedes tech­nológiai lemaradásban levő telemechanikai berendezésekre. Utóbbi területen azért voltak jelentősnek mondható fejlesztések is, mivel 1987-től kezdődően az adatokat már nem csak lyukszalagon és telex papíron, hanem a vizügyi ágazatba újonnan bekerült, nagyobb teljesítményű számítógépes adatbázisokban tárolták. Az 1990-es évek második felére a Zagyva-Tama rendszer működése a fentiek alapján eredeti kiépítésében már nem volt fenntartható, a mérőállomások működé­sében jelentős változások történtek. Ennek oka részben az elavult technológiában keresendő, de a rongálások, lopások miatt is váltak működésképtelenné állomások (pl. Sírokon szép lassan a teljes távmérő állomást ellopták - 1997-re az állomás­­épülettel együtt -, így itt csak helyi, regisztrált adatgyűjtés volt lehetséges). A felmerült problémák megoldásával több tanulmány is foglalkozott ebben az

Next

/
Thumbnails
Contents