Vízügyi Közlemények, 2022 (104. évfolyam)
2022 / 3. szám - Dohos Endre: A talajok és a talajdegradáció szerepe a szélsőséges vízgazdálkodási helyzetek kialakulásában
140 Dobos Endre: A táj ok és a talaj degradáció szerepe... zetet, vagyis azt a differenciál porozitást, ami ezt az optimális állapotot létrehozza. Az ide tartozó talajok rendelkeznek a legjobb szántóföldi adottságokkal, így nem csoda, hogy ezek a talajok szenvedik el a legnagyobb agrotechnikai nyomást és rajtuk jelennek meg legkifejezettebben a szerkezeti degradáció nyomai. A szerkezeti elemek szétesése a gravitációs pórustér megsemmisülését eredményezi, ami csökkenti a beszivárgást és növeli túltelítődés esélyét, vagyis az oxigénhiányos állapot kialakulását. Ez utóbbi folyamatot a szántott rétegben megjelenő vasfoltok jelzik. Nedves időben a szántott réteg szétiszapolódik. majd összeülepszik és kialakul egy kapilláris pórusokkal jellemzett réteg. Száraz időben a kapillárisok felszínre nyílásával nő a párologtatás és a szántott réteg hamar kiszárad. A kiszáradt felszín anyagát a szél hamar elfújja - mivel a porfrakció dominál az anyagban - így igen jelentős feltalaj veszteséggel számolhatunk, ami tovább fokozza az ilyen talajok kitettségét, és gyorsítja a degradációs folyamatokat, ami gyakoribbá teszik a vízgazdálkodási szélsőségeket. Ezen folyamatok előrehaladása a legfontosabb mezőgazdasági területeinken - Mezőföld, Igmánd-Kisbéri-medence - már túllépte a kritikus szintet, de az Alföld is igen jelentős károkat szenvedett. Összességében meg kell állapítanunk, hogy a vízgazdálkodási problémákkal jellemzett talajok önmagukban nem csak elszenvedői, hanem részben előidézői is a rövidebb-hosszabb túlnedvesedési, illetve aszályos időszakok kialakulásának. Erre utalnak a fizikai féleség és a vízgazdálkodási-típus vizsgálatok eredményei is, amelyek egyértelműen jelzik, hogy nemcsak a domborzati helyzet, hanem az adott domborzati pozícióban elhelyezkedő talaj jellemzőinek is meghatározó szerepe van a belvizek, illetve az azokat követő aszályos időszakok kialakulásában. 2.5. A domborzati jellemzők A vízjárta területek domborzati jellemzői közül kiemelendők az alacsony relief energia, a kis lejtés, a vízfolyások közelsége és sűrűsége, valamint a ráfolyási eredetű többlet nedvesség. Ezen tényezőket vizsgálva igen szoros összefüggések tárulnak fel a domborzati jellemzők és a vízjárta területek kiterjedése között. Látni kell azonban, hogy önmagában a domborzati tényezők nem képesek a vízjárta területek térbeli variabilitásának kielégítő jellemzésére, mint ahogyan a talajtulajdonságok sem mutatnak determinisztikus összefüggést a belvizek kialakulásával. A felszín formakincse, a víz áramlásának irányát és sebességét meghatározó domborzati jellemzők, valamint a terület talajtani jellemzői együttesen teremtik meg a belvizek kialakulásának táji követelmény-rendszerét, mely természetesen kiegészül az éghajlat, a növényzet és az antropogén területhasználat tényezőivel.
