Vízügyi Közlemények, 2022 (104. évfolyam)
2022 / 3. szám - Dohos Endre: A talajok és a talajdegradáció szerepe a szélsőséges vízgazdálkodási helyzetek kialakulásában
Vízügyi Közlemények, CIV. évfolyam, 2022. évi 3. füzet 135 korábbi meder-rendszerienek agyag, agyagos-vályog üledékeivel jellemzett területek jelentik az uralkodó kategóriát. Az agyagos textúrát gyakran a szikesedés különböző foka kíséri, ami a sóhatás miatt még erősebben záródó, szinte teljesen vízzáró rétegeinek kialakulását eredményezi. Jól megfigyelhető a FÖM1 műholdfelvételekből készített belvíz elöntés gyakorisági térképének talajtani megalapozottsága (7. és 2. ábrák). Természetesen ezek a területek sem egyégesen belvizesek, a mikrodomborzat, vagyis az alluviális geomorfológia határozza meg a belvizes területek elhelyezkedését, így a probléma részben térképezhető a felszíni adottságrendszerek alapján is. 7. ábra. Az igen gyenge és gyenge víznyelésű és vízvezető képességű talajok (Forrás: az agrotpográfíai térkép alapján) Az Alföld alluviális területein igen gyakoriak a lefolyástalan, vagy gyenge lefolyású, erősen kötött talajú területek. A folyóink hajdani és jelenlegi mederrendszerei mentén természetes folyóhátak alakultak ki, melyek anyaga durvább textúrával jellemezhető. A mederből kilépő folyók vize hirtelen lelassult és a csökkent hordalékszállító képessége miatt lerakta a durvább üledékeit. Az ártér medertől távolabb eső területeire így már finomabb szemcsefrakció érkezett. Az ár elvonulásával a visszafelé áramló vizek csapdázódtak a folyóhátak mögött, így maradt idő a finom frakció kiülepedésére, kialakítva a folyóhátak mögötti mélyebb fekvésű, agyagos textúrájú lefolyástalan területeket. Ezek az alföldi területeink belvízzel leginkább veszélyeztetett részei. Ide tartoznak az ország dél-nyugati területeinek pangóvizes barna erdőtalajai
