Vízügyi Közlemények, 2022 (104. évfolyam)
2022 / 3. szám - A 2022. évi aszály Magyarországon
Vízügyi Közlemények, CIV. évfolyam, 2022. évi 3. füzet 67 bizonyították nem csak a vízkészlet megtartásban betöltött pozitív szerepüket, hanem azt is, hogy a területfejlesztéshez, és az élőhelyek védelméhez is látványosan hozzájárultak. Ezt akkor agyonhallgatták, most, az aszály idején pedig területileg korlátozott pozitív hatásukkal támadják őket. Az 1990-es évek elején a „szocialista mezőgazdaság” felbomlása a melioráció vízmegtartó hatásának is a végét jelentette, az öntözhető terület is 100 ezer ha körüli értékre csökkent. A felaprózódott kisbirtokok tulajdonosai nem tudták a nagyüzemi táblákhoz méretezett rendszereket üzemeltetni. Nem segített a hazai vízmegtartó és vízszétosztó létesítmények fejlesztésének programján az EU Víz Keretirányelve (VKI) sem. Ez ugyanis szigorú feltételekhez köti mesterséges víztestek létesítését. Nekünk meg nem sikerült beláttatni, hogy Magyarország, mint kultúrtáj3, csak mesterséges víztestek fejlesztésével maradhat életben. Hazánkban nem elég a VKI-nak a vizek, jó állapota” megőrzésére és fenntartására koncentráló előírásai szerint fejleszteni, hanem integrált vízgazdálkodást kell folytatni. Ugyancsak gondot jelent minden mezőgazdasági vízháztartást javító beavatkozás megvalósítása terén a társulati vízgazdálkodás felszámolása. Nem utolsó sorban az a tény, hogy míg a kezdetek óta az 1980-as évek végéig a hazai vízgazdálkodás intézményrendszere (jogi alapjai, tervezési rendszere, végrehajtó szervezte) világszerte példaadóan az integráltság irányába fejlődött, azóta szétesett, dezintegrálttá vált. Ma nincs az államszervezetben a vízzel kapcsolatos főbb teendők kijelölésére alkalmas fórum, és azt támogató tudásközpont. Ha a 2022. évi aszályt, annak hatásait, az ellene való fellépés hatékonyságát és sikerességének milyenségét vizsgálni akarjuk, azt csak a fenti, makroszintű folyamatok figyelembevételével szabad értékelni. 3.3.2. Az öntözés, a mezőgazdasági területhasználat feszültségpontjai A mezőgazdasági területhasználat és a vízgazdálkodás összefüggései rendkívül összetettek, egymástól kölcsönös függésben vannak. Csak felsorolásszerűen kiemelünk néhány alapvető feszültségpontot, olyanokat, amelyek nem a mostani aszály kapcsán, hanem évek, évtizedek óta a szakma által megfogalmazott hiátusokat, problémákat rögzítenek, ezért itt azokat nem is fejtjük ki részletesen. Az öntözésre alkalmas területek kihasználtságának optimalizálását az alábbi tényezők akadályozzák: • A mezőgazdasági tennelök nincsenek semmilyen szinten érdekeltté téve a racionális földhasználatban (automatikus támogatási rendszerek) és földmegmunkálásban (talajtározás kihasználása, erózió elleni védelem). 3 Megjegyezzük, hogy a történettudomány már a római kori Pannóniát is, azaz a mai Dunántúlt kultúrtájként írja le, nem kismértékben a rómaiak által elvégzett vízszabályozó munkák eredményeként.