Vízügyi Közlemények, 2022 (104. évfolyam)
2022 / 3. szám - Szerkesztői bevezető
Vízügyi Közlemények, CIV. évfolyam, 2022. évi 3. füzet 7 Dobos Endre ,/í talajok és a talaj degradáció szerepe a szélsőséges vízgazdálkodási helyzetek kialakulásában" c. tanulmányában kifejti, hogy a mezőgazdasági vízhiány kezelésében egyre fontosabb szerepet kap a csapadékvíz talajban, helyben történő megtartása. Ez termesztésen együtt kell, hogy járjon a vízgazdálkodást és mezőgazdaságot együttesen támogató tájhasználati optimalizációval. Ez a legolcsóbb és leghatékonyabb útja a növények vízellátásának, ráadásul jelentős hatással van az áradások és az időjárási szélsőségek kialakulásának csökkentésére. Az aszályhelyzetek jelentős része nem csak éghajlati okokból alakul ki, számos talajtani, vízgazdálkodási összetevője van, melyeket egységesen, vízgyűjtő szinten kellene kezelni. A szerző számba veszi talajaink vízgazdálkodási típusait a természeti adottságok függvényében, áttekinti a szerkezeti degradáció talajtani, technológiai okait, jelentőségét. A belvizek, illetve a nyári szárazság és talajaszály kialakulásának részben talajtani okai vannak, és nagy részben - de nem kizárólagosan - a talajdegradációs problémákból fakadnak. A mezőgazdasági talajok szerkezeti degradációja országos mértékben igen jelentős probléma, melynek legjelentősebb okai az agrotechnikai beavatkozások nem megfelelő volta', a túlművelés, a szervesanyag csökkenés, ami az szerkezet állékonyságának csökkenésével jár, illetve a nem megfelelő időben és talajállapotban elvégzett talajművelési beavatkozás. A szerző összefoglalja a talaj szerkezet regenerálásával, javításával kapcsolatos legfontosabb feladatokat. 1971 -ben készítette el a VITUKI a Zagyva-Tarna Vízgazdálkodási Szabályozó Rendszer (ZTVSZR) beruházásának előkészítő tanulmányát és dolgozta ki a távmérőrendszer optimális változatát. 1974-től kezdődően kiépült a távjelző állomáshálózat. Kovács Péter szakmatörténeti tanulmányában a ZTVSZR fél évszázados történetét mutatja be. Ismerteti a 18 észlelőállomásból álló hálózat elemeit és kialakításának történetét. A távmérő- (telemechanikai) rendszer három fő elemből épült fel: mérőállomások a környezetükbe telepített érzékelőkkel; a mérőállomások és a központ közötti adatátviteli csatorna és a vezérlő központ. A rendszer üzemeltetése során a legnagyobb problémát a közforgalmi telex vonalak minősége és megbízhatatlansága okozta. Ennek ellenére a ZTVSZR rendszer az eredeti elképzelések szerint több mint 20 évig működött. A kilencvenes évek első felében - a ZTVSZR üzemeltetési tapasztalatainak figyelembe vételével - a VITUKI-ban elkészült az Országos (vízrajzi) Távmérő Hálózat (OTH) terve, amely a ZTVSZR állomások integrációját is javasolta. Az OTH ma is működik, benne az egykori ZTVSZR állomásokkal. A rendszer a maga idejében nem csak hazai, de nemzetközi szinten is jelentősnek számított. Ekkora kiterjedésű vizgyüjtőn (5 677 km2) nem sok helyen alkalmaztak az 1970-es években ilyen egységes, a kor színvonalának megfelelően modern hidrológiai távmérő rendszert. Működését és kiteljesedését sajnos több,
