Vízügyi Közlemények, 2022 (104. évfolyam)
2022 / 2. szám - Szabó József - Benedek András - Kerék Gábor: A Mosoni-Duna torkolati szakaszának vízszint rehabilitációja
80 A Mosoni-Duna torkolati szakaszának vízszint rehabilitációja kezetek miatt az alakváltozások kicsik, a nyugalmi földnyomás feltételezése indokolt lehet. A rendkívüli vízszint esetén (MÁSZ+1,0 m) a biztonsági tényezőt 1,1—1,2-re célszerű felvenni, mert a biztonság a vízszintben van. Az alkalmazott biztonsági tényező a modellépítés közelítéseit veszi figyelembe. • Felhajtó erő: MD 109,30, Duna: KÖV, Plaxissal számítva. • Térszíni terhelések: min. 10 kN/m2, vagy a technológiából adódó, háttöltés: 24 kN/m2 • Vízszintkülönbség: 1,0 m • Kimosódás a passzív oldalon: 50 cm • Zsugorodás: a végérték felét vesszük számításba a hosszú kivitelezési idő, és szakaszos betonozás miatt (ezzel modellezhető a pillérek felhasadása) • Elzárásokról és a mozgatóberendezésekről átadódó terhek (általában koncentrált vagy vonalmenti). A domináns teher itt a víznyomásból adódik. (pl. csaptámasz, kerékterhek az elzárásoknál). A statikai számításokhoz az AXIS X4-X6 programot használtuk. A műtárgy erőtani számítását az Axis3D végeselemes programmal végeztük el, kiegészítő számítást a Plaxis programrendszerrel készítettünk (fóldnyomások, süllyedések, állékonysági ellenőrzés). Az AXIS programnál igyekeztünk az alakváltozásokat a Plaxis programmal összhangba hozni. Ez elég nehéz, sőt gyakorlatilag nem lehetséges, mert a Plaxis program az építési fázisokon keresztül adja meg az elmozdulásokat, az Axis program viszont nem tudja figyelembe venni az építési fázisokat. Ennek megértéshez példaként azt hoznám fel, hogy a munkagödör földkiemelésekor a talaj expandál, így a kiemelt térszín emelkedni fog, ezt a hatást az Axis nem képes kezelni. Az Axis3D statikai programban a szerkezet modelljét héjelemekből készítettük. A vastag szerkezetek (pillérek) esetén a szerkezet külső 50 cm vastag rétegét tekintettük teherhordónak és bevasalandónak, a benne lévő részt csak kitöltő-betonnak tekintjük a számítás szempontjából. A terhek viselése és a rétegek együttdolgozása miatt ~2 m-enként merőleges héjelemekkel (diafragmákkal) kötöttük össze azokat. A hiányzó tömbök tömegét megoszló jellegű önsúly teherrel pótoltuk. így a szerkezet egésze szempontjából a valóságnak közel megfelelő viselkedésüek a vastag szerkezetek (merevség, teherátadás az alaplemezre stb.). Az alapozási síkon (a résfalak talpsíkján) vonalmenti támaszokat, azokon függőleges síkú héjelemeket (résfal táblákat) hoztunk létre, melyek csuklósán csatlakoznak egymáshoz a függőleges széleik mentén. Ezeken mereven befogva fekszik az alaplemez (5. ábra).
