Vízügyi Közlemények, 2022 (104. évfolyam)
2022 / 2. szám - Váradi József - Szlávik Lajos: A hazai víztudományi kutatások helyzete és reinkarnációja
Vízügyi Közlemények, CIV. évfolyam, 2022. évi 2. füzet 27 századnak szinte a teljes magyar vízgazdálkodási tudásbázisa online elérhető és kereshető. Ehhez hasonlóan elérhető digitálisan a Vízügyi Közlemények 1879- 2021. között megjelent valamennyi száma is {MHT 2022). A 2000-es évek elején - az EU legtöbb tagállamához hasonlóan - elfeledkeztünk arról, hogy az integrált vízgazdálkodás sokkal többet kell, hogy jelentsen egy ország számára, mint a VKI szerinti vízgyűjtő-gazdálkodás, mert a VKI előírásai szerint készített vízgyűjtő-gazdálkodási terveket integrálni kell a gazdasági és szociális célok elérését biztosító vízgazdálkodási tervekkel (GWP 2016). Az elmúlt években megszületett ennek a problémának legalább a részbeni megoldási lehetősége, amikor elkészítettük az árvízkockázat kezelési terveket és az ország teljesen integrált, nemzeti vízgazdálkodási stratégiáját, a Kvassay Jenő Tervet (a Nemzeti Vízstratégiát), ami nemzetközileg is jelentős eredmény (.Kormány 2017). Itt is jelentős szépséghiba azonban, hogy a munkában nem hazai vezető kutatóhelyek vagy szervezetek vettek részt, hanem az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) és a vízügyi igazgatóságok munkatársai és egyéni szaktekintélyek dolgoztak. A Nemzeti Vízstratégia elkészítésében pl. a Vízügyi Tudományos Tanács (VzTT) tagjai játszottak főszerepet, hiszen az anyagot végső formájába öntő öt fős bizottságból hárman is a VzTT tagjai voltak. Magyarország megrendezett három sikeres Víz Világtalálkozót (Water summit), amelyeknek az integrált vízgazdálkodás volt a központi témája (Víz Világtalálkozó 2013-2016, 2019). Mindez a nagyon gyakran változó, hányatott sorsú hazai vízgazdálkodási intézményrendszer sok problémájával terhelt körülmények között történt. Éppen ezért fordulhatott elő, hogy a világtalálkozók fő szervezői elsősorban a Köztársasági Elnöki Hivatal munkatársaiból kerültek ki és munkájukat a hazai vízgazdálkodás néhány szaktekintélye segítette, jórészt intézményi kötődés nélkül. Vízügyi szakintézmény ugyanakkor nem volt a szervezők között. Ezzel együtt szólni kell arról, hogy a vízgazdálkodás globális integrációjában világviszonylatban jelen vannak és képviselik a magyar víztudományt is olyan személyek, mint pl. Szöllősi-Nagy Andrásu, iß. Bogárdi János12 és Charles Vörösmarty13 professzorok. 11 11 Szöllősi-Nagy András dr. (1949). Oki. építőmérnök (BME 1972), a műszaki tudomány kandidátusa (MTA 1990), PhD. (MTA 1991), Dr. Habil (BME 1991). Pályafutását a VITUKl-ban kezdte. 1981-1985 között vendégprofesszor Svédországban, Bangkokban, Kanadában. 1985-től 1989-ig a VITUKI tudományos főigazgató-helyettese. 1989-2009 között az UNESCO vízügyi tudományok osztálya (Water Science Division) igazgatója, a Nemzetközi Hidrológiai Program (IHP) titkára. 2009-től 2014-ig a delfti UNESCO-IHE Institute for Water Education rektora. Alapító tagja a World Water Council-nak (WWC). Az NKE egyetemi tanára. (MHT 2019)
