Vízügyi Közlemények, 2022 (104. évfolyam)
2022 / 1. szám - Ungvári Gábor - Kis András: A tiszai árapasztó tározók működtetésének közgazdasági döntéstámogatása
Vízügyi Közlemények, CIV. évfolyam, 2022. évi 1. füzet 17 kialakításához felhasználtuk a tiszai árhullámok nagyvízi időszakának tipikus időhosszát. A valószínűségi sáv alsó szakaszán (médián töltésmagasság mínusz 1 m) elhanyagolható valószínűséget feltételeztünk a megfelelő töltésállékonyságú gátak szakadására, 50%-ot a médián magasságnál, míg a médián + 50 ernes magasságnál biztosnak vettük a katasztrófa bekövetkezését, abban az esetben, ha ennek a vízszintnek a tartóssága eléri az átlagos tiszai árhullám időtartamát. A görbe alakja nem tartalmaz információt a töltés minőségére vonatkozóan, mint Hűi et al. (2016) vagy Simm et al. (2009) esetében, de a vízszint, amelynél a görbe emelkedni kezd, igen. Sérülékenyebb töltésszakaszok esetében már egy alacsonyabb vízszint is kockázatot jelent. A töltések állapotát a valószínűségi görbe alakjába integráló megközelítések, amelyeket a Tourment et al. (2016) által áttekintett előrehaladott vizsgálati környezetben alkalmaznak, a töltések infrastruktúrájának olyan térbeli kiterjedésű és részletességű információs bázisát igénylik, amely Magyarországon ma nem áll rendelkezésre. Az ÁKK kockázattérképezési módszertanába a szakadási szelvények helyspecifikus töltésállékonysági információi épültek be, amelyek alapján az egyes szakaszok meghaladási magasságai kerültek módosításra. Az egyes szakaszokon az ismert problémákat lépcsőzetesen töltésmagasság-csökkentésekké alakították át. Ez a megközelítés szintetizálta a 12 vízügyi igazgatóság 560 gátőr-szakaszának tapasztalatait, az ott meglévő ismereteket. Az ilyen átalakítások bizonyos fokú torzítást eredményezhetnek, bár ahogyan Vorogushyn et al. (2009) tönkremeneteli görbékre és a kiváltó eseményekre vonatkozó eredményei is mutatják, a tönkremenetel növekvő valószínűsége összefügg az árhullám tetőző vízszintjének növekvő terhelésével is. így a 2. ábrával illusztrált bekövetkezési valószínüség-fuggvények számára a módszertan térben koherens módon tartalmazza azokat a változó töltésmagasságokat, amelyeknél a töltésszakadás valószínűsége emelkedni kezd. A katasztrófakárok jellemzően nagyobbak a Tiszán, mint a mellékfolyókon, mivel itt nagyobb területeket és nagyobb településeket összességében több víz áraszt el. A 3. ábra áttekinti a potenciális katasztrófakárok térbeli elhelyezkedését az egyes tiszai fővédvonal szakaszokon, az ábra bal oldalán megjelenített déli országhatártól az északkeleti határig folyam-kilométer szerint emelkedve. Akáradatok 383 szakadási szelvényre állnak rendelkezésre, a károk médián értéke körülbelül 25 milliárd Ft. A legnagyobb katasztrófakárok Szeged és Szolnok környezetében jelennek meg, a 170-200 fkm és a 330-345 fkm szakaszokon. A legmagasabb kárérték Szeged elöntésekor jelentkezne, értéke meghaladja a 800 milliárd Ft-ot (Ungvári & Kis 2018). A bemutatott adatokat a Monte Carlo szimuláció használta fel a Cc és Cc' értékek becsléséhez az (1) és (2) egyenletben.
