Vízügyi Közlemények, 2022 (104. évfolyam)
2022 / 1. szám - Fazekas Helga: Árvízvédelmi gyakorlópálya Szolnok-Milléren
Vízügyi Közlemények, CIV. évfolyam, 2022. évi 1. füzet 105 Millér története A legelső folyóvíz neve, amit a Jászság területéről (I. Géza egyik 1075-ből származó alapítólevelében) feljegyeztek, a Millér (Mélyér) volt, mely az átfogó vizszabályozások előtt a Pély, Jászkisér, Jászladány vonalától a Tiszáig húzódó hatalmas mocsár vizét szállította a Tiszába. A több ágra szakadó, rendkívül kacskaringós Millér mentén sok halász élt. Az egykor jelentős, mintegy 60 km-es hosszú vízfolyás az 1860-as évektől belvízi főcsatorna lett. Tehát ugyanúgy „járt”, mint sok más társa az Alföldön: felhasználva medrét és folyásirányát, némi mederkiigazítással és -bővítéssel 440 km2-nyi területről (Jászapáti, Jászladány, Besenyszög és részben Tiszasüly határaiból) vezette el a belvizeket. A (későbbi nevén) Heves-Szolnok-Jászvidéki Armentesítő Társulat még a kezdeti időkben, 1862-ben áteresztő zsilipet épített a csatorna Szolnokhoz közel eső, tiszai torkolatában, ez azonban nem sokáig felelt meg a belvíztől szenvedő birtokosok igényeinek. A zsilip helyén 1895-ban épült meg a 2,5 m3/s átemelő képességű milléri gőzüzemű belvíz-szivattyútelep, amelynek kapacitását három év múlva már 6 m3/s-ra bővítették. A két téglakéményes, műemlék jellegű milléri telep egykori gőzüzemű berendezései - a Schlick-féle Vasöntöde és Gépgyár által 1898- ban készített szivattyúk, az ugyancsak Schlick gyártmányú tolózárak, valamint a Rock István Gépgyár által 1895-ben készített gőzgépek, továbbá gőzkazánok - ma műszaki védettséget élveznek. Az épület jobboldali része és különálló kéménye 1895-ben épült, míg a többi rész és a második kémény az 1898. évi bővítés eredménye. Az 1944. augusztus-szeptemberi bombatámadások üzemképtelenné tették a szivattyútelepet. A helyreállítás csak 1946 nyarán kezdődött meg, s bár a telepet még abban az évben részlegesen üzembe helyezték, régi teljesítőképességét csak 1948. április 1-én nyerte vissza. 1962-ben kiszerelték az időközi korszerűsítés miatt feleslegessé vált 1898-as kazánokat. Nagyjából erre az időszakra esik, amikor Karcagi Gábor vezetésével gyűjteni kezdték a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság működési területén follelhető, használatból kivont gépi berendezéseket, továbbá a régi terveket, iratokat, fényképeket, műszaki eszközöket. A milléri telep szabadterén és az üressé lett kazánházban elhelyezett tárgyakból 1976 májusában nyílt kiállítás. A Középső Tisza-vidék vízi múltjának dokumentumait a belső terekben - tablókon, asztaltárlókban -, a nagyobb gépészeti berendezéseket pedig a szabadban mutatták be.
