Vízügyi Közlemények, 2021 (103. évfolyam)
2021 / 1. szám - Fejér László: A trianoni békeszerződés és a hazai vízügyi politika új helyzete
Vízügyi Közlemények, Cili. évfolyam 2021. évi 1. füzet A TRIANONI BEKESZERZODES ÉS A HAZAI VÍZÜGYI POLITIKA ÚJ HELYZETE FEJÉR LÁSZLÓ1 Az első világháború számos korábban eltervezett vízimunkát szakított félbe, temetett el örökre. A dualista Magyarország vízügyi politikájának meghatározó alakja, Kvassay Jenő (1850-1919), aki az egységes vízügyi szolgálat1 2 megszervezője és vezetője volt 1891-1919 között3, a hazai vízgazdaság4 fő feladatát kezdetben az agrárium igényeinek kiszolgálásában (árvízvédelem, belvízvédelem, talajjavítás, stb.), majd - mindezek mellett - fokozatosan a vízhasznosítások (öntözés, ipari vízellátás, vízenergia hasznosítás, ill. a lakossági vízellátás-csatornázás, stb.) elősegítésében látta. Ami a 19. sz. közepén megindult nagy, zömmel síkvidéki folyószabályozási és ármentesítési munkákat illeti - ezek a századfordulóra nagyjából lezárultak. Tekintettel azonban a vízimunkák folyamatosan elvégzendő jellegére - a kormányzat mindezeket kiszabadította az évenkénti 1 Fejér László oki. mérnök, a Magyar Hidrológiai Társaság Vízügyi Történeti Bizottság elnöke. 2 A „vízgazdaság” fogalmi körébe szervesen beletartozó vízszabályozás, ármentesítés, vízhasznosítás (pl. vízerőhasznosítás, öntözés, stb.), vízi közművesítés és más vizekkel szervesen összefüggő társadalmi tevékenységek 1889 előtt elkülönült tárcafelügyelet alatt álltak, s csak ezt követően dolgoztak együtt a Földmívelésügyi Minisztérium szervezetében az említett szakterületekkel foglalkozó folyam- és kultúrmérnöki hivatalok. 3 A Földmívelésügyi Minisztérium felügyelete alatt 1891-től működő Országos Vízépítészeti Hivatal, majd Országos Vízépítési Igazgatóság főnöke volt. Meg kell jegyezni, hogy Kvassay benne élt a dualizmus korának gazdasági vérkeringésben, vezetőségi tagja volt az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) szervezetének, a Magyar Mérnök- és Építész Egyletnek, a Természettudományi Társulatnak, a Tiszavölgyi Társulat központi bizottságának, a Magyar Hajós Egyesületnek, a Magyar Közgazdasági Társaságnak és több más tudományos-társadalmi szervezetnek. A hazai vizeket érintő kérdésekben évtizedeken át meghatározó szaktekintélynek számított. 4 Cikkünkben - jobb híján - használjuk a „vízgazdaság” kifejezést, ami a hazai viszonyok között egészen a szocialista tervgazdálkodás megjelenéséig jellemezte a magyar (állami és társulati) vízügyi szolgálat tevékenységét. Csak az 1940-es évek végétől beszélhetünk „vízgazdálkodás”-ró\, amikor a gazdálkodás alapját jelentő (felszíni és felszín alatti) vízkészletek tudatos, teljeskörü számbavétele megkezdődött.
