Vízügyi Közlemények, 2021 (103. évfolyam)
2021 / 1. szám - Pannonhalmi Miklós - Varga Pál: A vízminőség vizsgálatok 50 éve Magyarországon a Duna példáján
70 Pannonhalmi Miklós-Varga Pál: A vízügyi szolgálat vízminőség vizsgálatai... Egyedi vízminőségvédelmi beavatkozásokat alkalmaztak: fenékküszöböket építettek a Toma-patakon és a Marcalon, mögöttük ülepítőtereket alakítottak ki. Az erősen lúgos kémhatású vörösiszap-zagy semlegesítésére gipszet adagoltak és savazást alkalmaztak a levonuló árhullám pH értékének csökkentésére, valamint igénybe vettek vízsugaras levegőztető berendezéseket. A Kolontár külterületén lévő vörösiszap-tározó gátszakadásával Magyarország történelmének legsúlyosabb ipari katasztrófája következett be. A katasztrófa következtében 10 lakos életét vesztette, 286 fő szorult egészségügyi ellátásra és ezek közül 120 fő hosszabb kórházi, egészségügyi kezelésre. A lúgos iszap 1017 hektár mezőgazdasági területet árasztott el, megsemmisítve az ott található mezőgazdasági kultúrákat. A lúgos iszap felbecsülhetetlen humán, gazdasági és ökológiai károkat okozott a térségben. Az eddigi legsúlyosabb hazai környezetszennyezés a veszélyes anyag - az alumínium gyártás során keletkező melléktermék, a vörösiszap - környezetbe, vizekbe jutásának következménye volt. A vörösiszap tárolóról, mint speciális építményről, annak engedélyezéséről, a gyártási tevékenységgel járó felelősség megállapításáról széles körű szakértői vizsgálatok történtek; a szennyezés miatt jogerős közigazgatási bírság és a megvalósult közveszélyokozás miatt jogerős bírósági ítélkezés is történt. A rendkívüli esemény 10 éves évfordulójára egy kiadvánnyal emlékeztek meg (Szlávik 2020). 5.5. Olajszennyezések Az olaj és származékaival történt rendkívüli szennyezéseket a Duna ,jellegzeteségeiként” tarthatjuk nyilván. A 2000-es évekig ilyen jellegű kritikus helyzetekre mindig lehetett számítani. Az évenként előforduló rendkívüli szennyezések csaknem felét az olajszennyezések tették ki. Az ilyen szennyezések a víz felszínén, a Duna hosszú szakaszán vonultak, a partközeiben és a sodorban egyaránt. A szennyezések forrásai között elsősorban a kőolaj feldolgozó ipari üzemeket [osztrák (ÖMW), szlovák (Slovnaft), magyar (DKV)], a vízen közlekedő hajókat és a Dunán átvezetett olaj- és termékvezetékeket említhetjük. Pontos eredetüket utólagosan nem lehetett felderíteni, csupán az „olajcsóva” nyomon követésére és a nagyobb vízkivételekhez történő érkezésének előrejelzésére volt mód. A víz minőségének romlásán túlmenően, a szennyezések a fővárosi Nagyfelszíni Vízmű közvetlen vízkivételére, s a Duna mentén lévő parti szűrésű kutakra jelentettek fokozottabb veszélyt.
