Vízügyi Közlemények, 2021 (103. évfolyam)
2021 / 1. szám - Szerkesztői bevezető
6 Szerkesztői bevezető „Vízválságos Magyarország” c., vitaindítónak szánt dolgozatában Váradi József az előbbi cikkhez kapcsolódva a vízhiány miatt fenyegető vízválság megelőzésére mutat be néhány fontos beavatkozási lehetőséget és azok elmaradásának okait. Kifejti, hogy á téma egyre gyakrabban fog asztalra kerülni, a vízhiánnyal kiemelten kell, hogy foglalkozzon a kormányzat. Azért a kormányzat, mert - bár sokan azt vallják, sőt egyesek követelik, hogy e feladatok megoldásának tegyen eleget a vízügy - ez valójában az egész társadalom és minden szakma feladata. A vízügy készen áll a lehetőségek kínálatával, de megvalósítani se nem tudja, se nem akarja. Ezt a szakmát történelmi tapasztalata arra figyelmezteti, hogy csak a lehetőségek bemutatására koncentráljon, és arra készüljön fel, hogy a javasolt beavatkozások következményeit is tudományosan megalapozottan legyen képes ismertetni, és megértetni. A megvalósítást csak a társadalmi konszenzus megteremtése, a vízgazdálkodásban érintett minden szakma együttműködése, a ráeső részprogramok következetes végrehajtása teheti valósággá. Ezt hívjuk mi integrált vízgazdálkodásnak. Pannonhalmi Miklós és Varga Pál ,yl vízügyi szolgálat vízminőség vizsgálatainak 50 éve Magyarországon a Duna példáján” c. tanulmányukban áttekintik a vízgazdálkodáshoz kapcsolódó rendszeres vízminőség vizsgálatok fél évszázados történetét, a szakterület dinamikus fejlődésének legfontosabb állomásait. Bemutatják a mérési rendszer fejlődését, a vízminőségi összetevőket, vizsgálati eljárásokat, a mérési eredmények értékelési módszerét. A Duna, mint határokat átszelő, nemzetközi vízfolyás példáján részletezik a hazai, a határvízi, és a nemzetközi mérőhálózat keretében végzett méréseket. Javaslatot tesznek a monitoring hálózat továbbfejlesztésére. Az adatok alapján megállapítható, hogy a Duna vizminőségét leginkább a felvízi történések határozzák meg; a hazai terhelések még a hatvanas- nyolcvanas évek rosszabb szennyvíztisztítási állapota idején is kisebb mértékűek voltak. Bár a vízgyűjtőn bekövetkezett gazdasági változások, szennyvíztisztítási beruházások, tisztább technológiák elterjedése a folyó vízminőségének jelentős javulását eredményezte, az ökológiai állapot a teljes magyarországi Duna-szakaszon még elmarad a kívánatos jó állapottól. 175 évvel ezelőtt, 1846. január 26-án írták alá a Tiszavölgyi Társulatot létrehozó „Szerződvény”-t. Reich Gyula cikkében az évforduló alkalmából, a Tiszavölgyi Társulat tanulságos történelmi példája alapján vitaindító gondolatokat közöl a vízi társulati mozgalom egykori szerepéről és mai létjogosultságáról. Leszögezi, hogy a hazai vizek jelenkori kezelésének egyik legnagyobb dilemmája, hogy hiányzik a helyi jelentőségű közcélú vízgazdálkodási feladatok definiálása és az ellátásuk rendje - a helyi érdekek mentén újra a helyieknek kellene kézbe venni a helyi vízügyek intézését.
