Vízügyi Közlemények, 2021 (103. évfolyam)
2021 / 1. szám - Pannonhalmi Miklós - Varga Pál: A vízminőség vizsgálatok 50 éve Magyarországon a Duna példáján
52 Pannonhalmi Miklós-Varga Pál: A vízügyi szolgálat vízminőség vizsgálatai... 2.5. Víz Keretirányelv (2007-től napjainkig) 2.5.1. Víz Keretirányelv Az európai megközelítésben feszíni vizeink természetes körülményeik között tükrözték a kiváló, természetes állapotokat. A természetes körülményeket az ember az idők során kisebb-nagyobb mértékben saját érdekében megváltoztatta, és saját céljainak megvalósítására mesterséges vizeket hozott létre. Vizeink európai léptékű értelmezésére és kezelésére az Európai Unió egységes irányelv kidolgozását kezdeményezte és vezette be. Az Európai Parlament és Tanács 2000. szeptember 14-én fogadta el és 2000. december 22-én lépett érvénybe a 2000/60/EK Irányelv (Water Framework Directive), vagyis a Víz Keretirányelv (továbbiakban: VKJ). Hazai jogharmonizációja az 1189/2002 (XI.27.) Kormányhatározattal történt meg. A VKI-hoz igazodva 2007. január 1-től új monitoring rendszer bevezetése történt meg a 31/2004. (XII. 30.) KvVM rendelettel. A 10/2010. (VIII. 18.) VM rendelet a felszíni víz vízszennyezettségi határértékeit és azok alkalmazásának szabályait tartalmazza; a felszíni víz jó állapotának eléréséhez és megőrzéséhez az ebben a rendeletben előírt határértékek betartását kell biztosítani. A szennyvizek bevezethetőségére vonatkozó követelményeket a 28/2004. (XII.25) KvVM rendelet szabályozza. A vizsgálandó paraméterek körét, a mennyiség és minőség egységét jól szemlélteti a 2. ábra (Pannonhalmi 2006). A VK1 célkitűzése a felszíni vizek jó állapotának, azaz a jó kémiai és ökológiai állapotnak az elérése. Viszonyítási - referencia — alapként a zavartalan viszonyokat, a természetes háttér-koncentrációkat és az antropogén hatásoktól mentes morfológiai állapotot fogadja el, és az ehhez tartozó jellemző értékeket víztípusonként kell meghatározni. A tipológiai besorolásokat biológiai validációval véglegesítették-A VK1 minősitési eljárása a vízi ökológiai rendszer védelmét helyezi előtérbe és a referencia értéktől való eltérést vizsgálja. Az Európai Unió (EU) a veszélyes anyagok vonatkozásában folyamatosan felülvizsgált, jogilag kötelező, egységes kömyezetminőségi határértéket vezetett be. Az integrált ökológiai állapot meghatározása egy ötosztályos, típus és terhelés-specifikus értékelési rendszerben történik, mely során a víztípusra jellemző referencia állapothoz viszonyítanak. Az összesített állapotértékelés során az „egy rossz, mind rossz” elvet kell követni. Az ökológiai állapotot az ökológiai minőség arány/EQS (Environmental Quality Standards) formájában kell megadni, így a biológiai monitoring eredmények egymással összehasonlíthatóak lesznek. Az arány egyetlen számérték 0 és 1 között.
