Vízügyi Közlemények, 2021 (103. évfolyam)
2021 / 2. szám - Szlávik Lajos: 125 éve épült a Fehér-Körösön a Gyulai duzzasztómű
Vízügyi Közlemények, Cili. évfolyam, 2021. évi 2. filzet 175 A duzzasztómű üzembe helyezésénél a fenékre fektetett, egymáshoz lánccal erősített kereteket a parton lehorgonyzóit csőrlővel felemelték, a hídlemezeket, a tűtartó csöveket és a merevítéseket elhelyezték (2. kép). Ezután helyükre rakták a duzzasztó tűket és tömítő ékekkel összeszorították. Leszereléskor a duzzasztó tűket tüemelő készülékkel kiemelték, s egyébként a többi műveletet fordított sorrendben végezték el. Az üzembe helyezéshez négy, a leszereléshez nyolc, az üzemben tartáshoz két fő volt szükséges. Üzemzavar az egy évszázados üzemelés során gyakorlatilag nem fordult elő. A fenntartási munkák elsősorban festésből és tű pótlásokból állt. A vasalkatrészeket 1-2 évenként rozsdavédő mázzal lefestették, az eltört tűket pótolták. Általában 4-5 évenként 50-60 db vörösfenyő tü pótlása vált szükségessé. A vasalkatrészeket csak alig kellett cserélni. A beton és a műkő burkolat hibátlannak, időtállónak bizonyult. A jobb parti duzzasztó főt a jég megrongálta. A további rongálódás megakadályozására a felrepedt betontömböket 1956 nyarán hátrahorganyozták. A duzzasztómű környezetében a folyószabályozást azonban elmulasztottak. A duzzasztómű alvizét képező Gyula-Békési-nagycsatorna a felette levő kanyarhoz érintőlegesen csatlakozott, s így a víz a műre derékszögben áramlott. Évtizedek múlva azonban a műtárgy feletti kanyar fejlődésnek indult és ennek hatására a műtárgy alatt ellenkanyar alakult ki. A víz ezután a duzzasztóműhöz ferde szög alatt érkezett és a jobbparton, a mű alatt erős kimosásokat okozott. A kimosások az árvédelmi töltés biztonságát veszélyeztették. A kialakult állapot jégzajláskor is éreztette hatását. 1959-ben ezt a problémát műszakilag megoldották. 1950-1956. között komolyabb fenntartási munkákat hajtottak végre. Az utófenék rőzseburkolatát a bal parton 42,00 m-rel, a jobbparton pedig 75,00 m-rel meghosszabbították. A meghosszabbítás 1 m vastag lábazati kőszórásra támaszkodó, betonba rakott terméskő-burkolat. Az időközben keletkezett 3,5—4,0 m mély kimosásokat kővel töltött rőzsehengerrel töltötték be és ezeket 100 kg súlyú terméskövekkel terítették le. A jeges napok alatt (átlagosan november 16. és április 7. között) nem üzemelt a gyulai duzzasztó. Ebben az időszakban a Pél-Gyula-Csabai Élővíz-csatornán érkezett 1,0 m3/sec víz. A trianoni békeszerződés (1920. június 4.) után problémák voltak a vízkérdésben, állandó téma volt a vízjuttatás téli megoldása. 1931-ben a Magyar-Román Vízügyi Vegyesbizottság megállapodott a vízellátó csatorna újbóli üzembe helyezéséről, de a korábbi vízmennyiségnek csak a felét biztosították. Ez a megállapodás is megszűnt 1961-ben, és így ezután a téli hónapokban semmi víz nem jött át a határon. A rendkívüli nehéz téli vízgondokon végül úgy segítettek, hogy a duzzasztómű 1977-ben kiegészült az előfenékre épített hidraulikus profilú fenékgáttal, ún. fiókduzzasztóval valamint a bal parti duzzasztófő mellett létesített hordaléklebocsájtóval. Ennek terveit a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság készítette, Nagy György
