Vízügyi Közlemények, 2021 (103. évfolyam)
2021 / 2. szám - Keve Gábor: Folyami jégfedettség mérése webkamerával
120 Ke ve Gábor: Folyami jégfedettség mérése webkamerával Minden egyes megfigyelésre kiválasztott pixel sarokpontjait kiszámíthatjuk a 8. ábrán látható 4 sarokponti koordináta felhasználásával. A sarokpontokat a bal felső saroktól kiindulva az óramutató járásával egyező irányban haladva 1 -4-ig sorszámoztam. A sorszámok felhasználásával - melyeket a továbbiakban a kiszámított valós x, y koordináták indexeként (i) használok - a következő összefüggéssel kiszámítottam minden egyes megfigyelni kívánt pixel valóságos területét: A =^If iO,y1+1 ~xi+1yi), ahol (*1;y1) = (*s;y5) (32.) Az így kiszámolt területeket a pixelek u, v koordinátáival indexelt mátrixban helyeztem el, mely az éppen vizsgálatba vont területen mozogva azonnal szolgáltatja majd a kérdéses pixel valós területét. 3.7. Kalibrációs síklapunk és a valós vízfelszín párhuzamosságának igazolása Az előzőekben ismertetett pixelenkénti területszámítások pontosságát is illene igazolni, vagy valamilyen mutatóval jellemezni. Az egész eljárás lényege arra épül, hogy a vízfelszín és az alkalmazott kalibrációs lapunk párhuzamos síkot alkotnak. Amennyiben a két sík szöget zár be egymással, úgy a számításokat hiba terheli és ezt ki is kellene mutatni. A síklap és a vízfelszín párhuzamosságának igazolása tehát alapfeltétele a helyes eredménynek. Ezt a valós koordináták és a síklapos koordináták megjelenítésével szeretném kezdeni, melyeket a vízijármüves mérésből nyert adatokkal készítettem el (9. ábra). A 9. ábrán lévő koordinátarendszerek relatívak, így a bennük ábrázolt pontok által leírt útvonalak hasonlósága az elsődleges értékelhető információ. Mindkét ábra felső felén értelmezhető a Duna bal partja, ahol a kamera elhelyezésre került. Jól látható, hogy a kamerától messzebb (a grafikonok alsó részén) a síklapos eredmények nagyobb szórást mutatnak. Ez még abból a tényből is ered, hogy a messzebbi pontokat ábrázoló pixelek valós mérete lényegesen nagyobb mint a kamerához közelebb esőké, ezáltal akár egy pixel pontatlanságú beazonosítás is hibához vezet. Mindenesetre a két ábra hasonlósága eléggé szembetűnő. A következőkben mindkét grafikon három tartományából véletlenszerűen kiválasztott négyszögeket definiáltam, ügyelve, hogy a négyszögek sarkait mindkét síkban azonos pontok alkossák. Az így kapott síkidomok területeinek arányát képeztem, azaz a valós négyszögek területét osztottam a síklapon értelmezett hasonló négyszögek területével. A várakozásnak megfelelően az arányok eltérő értékeket mutattak, de az is megfigyelhető volt, hogy a kamerától távolodva monoton nőttek. Ezért a négyszögek súlypontjának bal parttól mért távolságának
