Vízügyi Közlemények, 2021 (103. évfolyam)
2021 / 2. szám - Keve Gábor: Folyami jégfedettség mérése webkamerával
Vízügyi Közlemények, Cili. évfolyam, 2021. évi 2.fiizet 113 Ilyen zavaró képelem például egy veszteglő hajó, a bajai Duna-híd tükröződése, parti fények tükörképe, Mohács esetében a komp, míg Pakson a parti fák takaró hatása volt. Addig iteráltam a sarokpontok kijelölését, míg végül egy minden szempontból megfelelő részterületet nem kaptam. Ezután a kijelölt sarokpontok valós koordinátája alapján meghatároztam a vizsgálatba vont terület fizikai méretét m2-ben. Egyetlen dolog volt már csak hátra: az [u, v] sarokpontok átszámítása abba a koordinátarendszerbe, mely a mindenkori vízfelszínnel párhuzamos és állandósított, a jégborítottság későbbi számítása érdekében. Végezetül leellenőriztem, hogy az így kapott koordinátákkal lerajzolt négyszög valóban téglalapot ad-e, amint az elvárható volt. Ezt számítás és szerkesztés útján egyaránt sikerült visszaigazolnom. A webkamera egy tetszőleges képén a kiválasztott sarokpontok alapján kijelölhető szakaszokkal lehatároltam és piros szinnel jelöltem ki azt a területet, melyen a továbbiakban a jégfedettséget határozom meg. Ezen piros terület burkolójának valamennyi [u, v] koordinátáját egy text fde-ban raktároztam el, így a későbbiekben, mint kitakaró (blank) kerületet használhatom majd fel. A feladat azzal zárult, hogy a kiválasztott kamerák elmozdulását is leellenőriztem, mert az elmúlt 10 évben pár alkalommal kissé elmozdultak, mely egy újabb korrekciót tett szükségessé. Ezzel az elmozdulást jellemző és időponhoz jól köthető korrekcióval is számoltam a későbbi feldolgozás során. 3.5. Ajég és a víz elkülönítése fekete-fehér bináris képen A megfigyelt folyószakaszon, de az összes általam eddig látott jégzajlásos felvételen eléggé heterogén szín jellemzi a jeget, ennél fogva a feladat koránt sem triviális. A jégtáblák alakja sem olyan jellemző, ami segítené a feladat végrehajtását. Sőt a jégtáblák mérete, alakja és formája még a színnél is nagyobb változékonyságot mutatott. Innen jött az a feltevés, hogy alakfelismerés vagy szegmentációs eljárások helyett célszerűbb inkább a webkamera képének pixelenkénti elemzésével megoldani a feladatot. A lehető legjobb helyzet akkor áll elő, ha a zajló jégtáblákra hó hullik, melyek gyönyörű fehér felületet adnak és ezáltal könnyebben megkülönböztethetővé válnak az őket körülvevő víztől. A legtöbb esetben azonban egyáltalán nem fedi hó a zajló jeget. A tükörjég vagy a hártyajég jelensége okozza a legtöbb problémát. Az ilyen jeget, mely áttetszősége miatt csaknem teljesen visszaadja a víz színét, még szabad szemmel sem egyszerű megkülönböztetni a víztől. Ezekben az esetekben tulajdonképpen a környezet utal rá, hogy valószínűleg jégről van szó. Az jelenti az újabb gondot, hogy a kép más-más területén ugyanazon szín vizet, máshol pedig jeget jelöl. Bánnilyen kicsire is szűkítjük a vizsgálandó területet, a megfigyelt folyószakaszon 400 m víztükör szélességgel számolhatunk, ami állandó. Ekkora távolságon a rögzített kép pixeleinek tónusai óhatatlanul eltérnek.
