Vízügyi Közlemények, 2021 (103. évfolyam)
2021 / 1. szám - Váradi József: Vízválságos Magyarország
Vízügyi Közlemények, Cili. évfolyam, 2021. évi 1. füzet 27 támaszkodva, azokat kiindulásként felhasználva fogalmazom meg a vízgazdálkodás és a fenntarthatóság megítélésem szerinti legfontosabb összefüggéseit (Bartus 2013, 2019, 2020). A fenntartható fejlődés publikus definíciója: a jelenlegi jólétünket úgy kell szervezni és fejleszteni, hogy később ne legyen nehéz, vagy nehezebb élni és boldogulni. Ennek a definíciónak - érthetősége ellenére - az a nagyon komoly hibája, hogy nem ad fogódzókat hétköznapi cselekvésekhez, magatartáshoz, döntésekhez. Az ENSZ-ben 40 évi vajúdás után és kétévi tárgyalást követően megállapodás született a 17 Fenntartó Fejlődési Célról (SDG - Sustainable Development Goal), amely 17 területre lebontva határozza meg, hogy hol szeretnénk látni ezt a világot 2030-ra. E 17 célterület lefedi a lényegi problémákat, és tükrözi, hogy azok meghatározó, mindent átszövő eleme a víz, ezért, ha a célkitűzések nem teljesültek, akkor a vízzel kapcsolatos feladatok elmaradásában kell keresni az okok jelentős részét (7. ábra) (Körösi 2018, Szöllősi-Nagy 2018). A fenntartható fejlődés a természeti erőforrások használatának helyes gyakorlatát követeli, ezért gyakran a környezetvédelem szinonimájaként emlegetik, csak jobban szervezett struktúrában. A fenntarthatóságra figyelés ráadásul nem csak a természet megóvásáról szól, hanem arról is, hogy 10-20 év múlva jobban élünk-e, mint ma. Aki ma jobban figyel, 20 év múlva jobban él. A kérdés tehát az, hogy hogyan szervezzük jólétünk alapanyagait, erőforrásait, mert valójában ettől függ a fenntartható fejlesztés megvalósítása, vagy bukása. A fejlődésünket, életünk alakulását befolyásoló erőforrások két csoportba sorolhatók. Az egyik a természeti erőforrások, amelyek kimerülő és megújuló alcsoportba oszthatók. A kimerülő erőforrások lényegében a szervetlen anyagok, amelyek hasznosítása vagy elhasználása globális konszenzus mentén zajlik, változtatása nagyon nehéz. A nem kimerülő, de tönkre tehető erőforrás a termőföld és a víz. Mindkettő tönkretétele (erózió, tápanyag kimerülés, szennyezés) folyamatos. Számunkra ebben az összeállításban a vízszennyezés folyamatának megállítása a cselekvés területe. A fenntartható fejlődést megvalósító második nagy csoportba a humán tőke tartozik. Ez jellegénél fogva korlátlanul fejleszthető erőforrása a fenntartható fejlesztésnek, de ha figyelembe vesszük a hazai vízügyi kutatások irányításának tönkretételét, nem mondhatjuk, hogy az e területen igénybe vehető erőforrásunk, vagyis a víztudományok fejlődése tekintetében optimális helyzetben vagyunk. A fenntartható fejlesztéssel kapcsolatos döntéshozatali mechanizmusok világtrendjét vizsgálva azt mondhatjuk, hogy a fenntartható fejlesztést megvalósító döntések akkor születnek meg, ha „ég a ház”. Hazánkban ennek jó
