Vízügyi Közlemények, 2021 (103. évfolyam)
2021 / 2. szám - Liebe Pál, Kumánovics György, Rózsa Attila, Szongoth Gábor, Tahy Agnes, Szöllősi-Nagy András, Csiszár Endre, Pump Judit, Lénárt László: A kutakkal kapcsolatos problémák a felszín alatti vízkészletekkel való fenntartható gazdálkodás és a vízvédelem területén. (Körkép és kórkép)
Vízügyi Közlemények, Cili. évfolyam, 2021. évi 2. füzet 63 Ma már világosan látszik, hogy a VITUKI - ami Közép-Európa kétségkívül legrangosabb és leghatékonyabb vízügyi kutatóbázisa volt - elsorvasztása, majd megszüntetése jelentős hiba volt (Váradi-Szlávik 2021). Hogy ez rafinált ingatlan panama volt-e, vagy a politika bűne, azt majd megválaszolja az idő. Mindenesetre sajnálatos tény, hogy az átfogó és összehangolt magyar víztudományi kapacitás lényegében szétesett, illetve - még ha esetenként kitűnő - zömében egyetemi tanszéki tudományos műhelyekre atomizálódott projektekre esett szét. Víztudományunk mérhető nemzetközi hatása, ill. részvételünk a regionális és globális hidrológiai programokban drasztikusan csökkent. Ez értelemszerűen igaz a felszín alatti vizek területére is. A regionális és országos „mérés-modellezés-előrejelzés-szakpolitika-javaslat-döntés ” láncolata megszakadt. A helyzetet súlyosbítja a nemzetközi szakmai-tudományos társaságokban betöltött szerepünk fájó hiánya. Az egyetemi tanszékeken folyó, voltaképpen egymástól független kutatómunka nem helyettesíthette egy hosszú távú, átfogó, a kormányzati vízügyi politika és a gyakorlat igényeit prioritásnak tudó koherens integrált nemzeti vízgazdálkodási tudományos kutatási program kidolgozását és végrehajtását. Bár a konnányzat a szétcsatolt vízgazdálkodási intézményrendszer alacsony hatékonysága miatt képtelen volt egy valóban integrált vízgazdálkodási tudományos programot beindítani - ami betölthette volna az elsorvasztott, felszámolt, majd szó szerint felrobbantott VITUKI helyében kialakult tudományos vákuumot - reményt keltő javaslatnak tűnt a Magyar Tudományos Akadémia vezetésének 2015-ben indított kezdeményezése egy, a hazai és nemzetközi tudományos igényeknek megfelelő és a gyakorlati munkát korszerű tudománnyal segítő interdiszciplináris nemzeti víztudományi program beindítására. A tervezett Nemzeti Víztudományi Program (MTA 2016, 2018) meghirdetésével felcsillant a remény, hogy a honi víztudományi helyzet változhat - legalább a kutatás szintjén, még ha kutatási program intézményesen nem is lenne csatolva a felszín alatti víztestekkel foglalkozó operatív munkához. Azonban számos ok következtében, melyek sajnálatos módon nem nélkülözték az egyéni ambíciókat sem, a kísérlet idejekorán hamvába hullt. Egy, a nemzetközi követelményeknek megfelelő, a várható eredményekkel, időbeli ütemezéssel és becsült készletigényekkel, valamint a résztvevők tervezett szerepvállalásával ellátott koherens program kidolgozása még fájóan várat magára. Legalább ennyire kár, hogy az Akadémia szerzői jogokra hivatkozva letiltotta - jelezvén, hogy az „nem időszerű” - az MTA Elnöki ad hoc Bizottság vonatkozó Jelentésének publikálását, és így voltaképpen megakadályozta a szélesebb szakmai vitát, ami a továbblépés szükséges feltétele - lett volna. (Informális csatornákon át „kiszivárgott”, hogy a valódi ok a vízzel „foglalkozó” minisztériumok közötti kompetencia ill. hatalomféltésből fakadó
