Vízügyi Közlemények, 2021 (103. évfolyam)
2021 / 2. szám - Liebe Pál, Kumánovics György, Rózsa Attila, Szongoth Gábor, Tahy Agnes, Szöllősi-Nagy András, Csiszár Endre, Pump Judit, Lénárt László: A kutakkal kapcsolatos problémák a felszín alatti vízkészletekkel való fenntartható gazdálkodás és a vízvédelem területén. (Körkép és kórkép)
42 A kutakkal kapcsolatos problémák... Körkép és kórkép 2. A kutakkal kapcsolatos időszerű problémák. 2.1. A kútépítés hibái, ellenőrző vizsgálatok elmaradása A kutak azok a vízilétesítmények, melyeknek az a feladata, hogy a felszín alatti vizeket a felszínre hozzák (víztermelő kutak), megfigyeljék (figyelő- vagy monitoring kutak), esetleg valamely felszín alatti vízadó rétegbe visszatáplálják (nyelető vagy visszasajtoló kutak). Szerepükön túl szerkezetük alapján is megkülönböztethetjük őket. E szerint vannak fúrt, ásott és süllyesztett aknakutak, csápos kutak és víztermelő galériák. Az utolsó három kúttípus főként vízmüvállalatok vagy ipari üzemek számára létesült és létesül ma is, szakkivitelezők készítik, így ezek a műtárgyak az elmúlt évtizedben nem kerültek sem a lakossági érdeklődés, sem a politikai törvényalkotási, jogszabály-módosítási szándék középpontjába. Nem így a fúrt és ásott kutak, melyek sokkal szélesebb körben elterjedtek. Jelentős számban lakossági, ezen belül háztartási vízigényeket és házi ivóvízigényeket elégítenek ki, gondoljunk csak az alföldi tanyák több szerepű vízellátó kútjaira, vagy a hétvégi telkek, zártkertek, sőt több épületből álló városi lakóparkok zöldfelületi locsoló kútjaira. Ezek a kúttípusok - és közülük is elsősorban a fúrt kutak - a meghatározóak a közüzemi vízellátásban, a mezőgazdasági öntözővíz ellátásban és az ipari, technológiai vízellátásban egyaránt. Hazánkban a 20. század első felében még az ásott kutak építése volt a jellemző. Ezek a kutak nagy belső átmérőjük és ezzel kapcsolatos jelentős (akár több m3-es) víztározó képességük következtében ugyanis ott is eredménnyel építhetők és használatba állíthatók, ahol a vízadó réteg csupán csekély vízutánpótlást biztosít a kút számára. A fúrt kutak ezzel szemben csak ott építhetők eredménnyel, ahol a vízadó réteg közvetlenül biztosít elegendő vízhozamot a kúttal ellátandó vízhasználatok számára. Ma már túlnyomó részben ilyen fúrt kutak létesülnek országszerte, míg az ásott kutak építése alárendelté vált. A kútépítési és kútfúrási tevékenység régóta műszaki előírások (szabványok, műszaki irányelvek) és jogszabályok által szabályozott kivitelezési munka. Időben visszatekintve az első, MSZ 5199/1-7:1962 jelzetű, „Kutak” főcímü szabványcsomag az aknakutakra, a különböző mélységű fúrt kutakra és a csápos kutakra vonatkozóan fogalmazott meg építési előírásokat. Bár 1973-ban megjelent az MSZ 10-136/1-2:1973 jelzetű szabvány- és az MI 10-136/3-4:1973 számú műszaki irányelv csomag „Víztermelő fúrt kutak” főcímmel, azok érvényben hagyták az előző, 1962. évi szabványokat. Mindezen szabványok teljes körű visszavonására csak 2002-ben került sor a jelenleg is érvényben lévő
