Vízügyi Közlemények, 2021 (103. évfolyam)
2021 / 1. szám - Láng István: A duzzasztómű mag a szivacs
Vízügyi Közlemények, Cili. évfolyam, 2021. évi 1. füzet 19 Képesek leszünk-e valamennyi vizes élőhelyünket szivattyúzással fenntartani? Aligha. Legfeljebb észrevétlenül hozzászokunk a kiszáradáshoz, lemondunk nemzetgazdasági bevételekről, természeti értékek elvesztése felett kesergünk és követeljük a vízügytől, hogy ne engedjen több vizet ki az országból, mint ami oda beérkezik, a hogyannal azonban nem nézünk szembe. Vízállások tartóssága régen % Vízállások tartóssága a jövőben % 5. ábra. A vízállások tartósságának változása a vizes élőhelyek visszaszorulását idézi elő Mindeközben Paksnál rettegünk a rekordokat döntögető kisvízszintektől. A gazdák számára drága a többször szivattyúzott öntözővíz. A kiszáradási folyamatok egyre több természetvédelmi terület mesterséges vízpótlását teszik szükségessé. Minden vízért kiállt! Tehát adott a feladat: fel kell töltenünk a vízrendszereinket, ahonnan a lokális vízigények kielégíthetők, illetve a talajvíz utánpótlása megoldható. A csapadékból keletkező vízvisszatartásra az Alföld viszonylatában vajmi kevés lehetőségünk van. A honnan kérdésre sok alternatíva nincs: a folyóinkból, hiszen ott van a vízkészlet. A hogyan már élesebb ellentéteket vet fel, hiszen a víz, amikor szükség van rá, ott van valahol lent, a főmederben. Szivattyúzzuk a vizet, vagy a folyó szintjét megemelve, a vízellátást rábízzuk a gravitációra. Ma a napelemes szivattyúzást preferálják, amely a vízpótlás megoldására korlátozottan alkalmas, de vízvisszatartásra kevésbé. A napenergiába, mint megújuló energiába vetett hit feledteti, hogy ezek a rendszerek korlátosak, bonyolultak, és fenntartásuk egyidejűleg sok helyen szükséges. Ugyanakkor nem oldja meg a víztes
