Vízügyi Közlemények, 2021 (103. évfolyam)
2021 / 1. szám - Fejér László: A trianoni békeszerződés és a hazai vízügyi politika új helyzete
Vízügyi Közlemények, Cili. évfolyam, 2021. évi 1. füzet 105 Az együttműködés, illetve a nézeteltérések másik példájaként említhetjük az 1926-ban a Dráva-torok környékén bekövetkezett árvíz okainak egymástól eltérő jugoszláv, illetve hazai megítélését. A jugoszláv jelentés „Kire hárul a felelősség az árvízkatasztrófáért?'1' című fejezetében az erdödi mellékág elzárását, a gombosi vasúti híd és a gombos-vajszkai töltés építését, annak módját jelölte meg a gátszakadás okául. Magyar szakértői elemzés szerint a mellékág elzárása nem okozott számbavehető duzzasztást, nem okozott kárt, sőt szükséges volt; mindez valószínűsítette, hogy ha a gombos-vajszkai töltés nem épül meg, akkor is bekövetkezhetett volna a gátszakadás. A tanulmány rámutatott: a Duna szintjének Apatin környéki emelkedését a háború előtt már tanulmányozták, éppen ezért a Mohács alatti szakasz általános rendezésére az 1908. évi törvény alapján jelentős összeget szántak, ám a háború miatt a tervből igen kevés valósulhatott meg. (Benedek 1932) A Romániával kötött egyezmény alapján létrejött Magyar-Román Állandó Vízügyi Műszaki Bizottság számára sok tanulsággal szolgált az 1925 decemberében a Fehér-és Fekete-Körös deltáját érintő pusztító árvíz. Az áradás az akkor már Romániához tartozó Arad-megyei Társulat területén, a Fehér-Körös jobb parti régi árvédelmi töltését Kisjenő térségében - feltehetőleg a hidaknál képződött jégtorlódások miatt - két helyen átszakította. Ugyancsak kiszakadt a Tőz patak bal parti töltése is. A magyar területre lezúduló víztömegnek az alig fél éve, 1925 nyarán épített határ menti lokalizáló gát nem tudott ellenállni, az árvíz órák alatt elmosta azt és a kitört víz az országhatáron átfolyva - a körgáttal védett Gyulavári községen kívül - elöntötte a Fekete- és a Fehér-Körös közötti teljes deltát, elsodorta a tanyákat, teljesen elpusztította az őszi vetést. A helyzetre jellemző, hogy a legközvetlenebbül érdekelt Alsó-Fehér-Körösi Armentesítő Társulat igazgatófőmérnöke, Trauttwein Gyula magánértesülés révén tudta meg a gátszakadás helyét. Mire a hivatalos információ eljutott hozzá már eldőlt, hogy az árvíz Gyula városát nem veszélyezteti ugyan, a jobb parti ártér azonban menthetetlen volt (Becker 1939, Szlávik 1980, Góg 1995, Prehojfer 1997, Szlávik-Fejér 2021). A. Dunai Állandó Vízügyi Műszaki Bizottság (a CRED)29 később a helyszínen tanulmányozta a történteket, kutatta és megállapította az okokat, s javaslatokat tett a román kormánynak a legszükségesebb árvédelmi intézkedésekre. A román részről megindult partbiztosítási, töltésemelési munkákhoz a magyar műszaki “9 A CRED kezdetben mint új intézmény kevésbé volt hatékony, hiányoztak az eszközei, hogy határozatait az érdekelt államokkal végrehajtassa, azonban később a helyzet megváltozott. Nem véletlenül írta 1929-ben a magyar foldmívelésügyi miniszter (.Mayer János) az alábbiakat: „A CRED és albizottságai működésének nemcsak erkölcsi, hanem gyakorlati értéke is van, és a CRED a magyar Alföld javára hasznos munkát végez." (Jelentése 1929)
