Szlávik Lajos (szerk.): Vízügyi Közlemények, Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz. Emlékkötet (Budapest, 2020)
9. Az 1970. évi árvízvédekezés műszaki és szervezési intézkedéseinek összefoglalása és értékelése
153 9. AZ 1970. ÉVI ÁRVÍZ MŰSZAKI ÉS SZERVEZÉSI INTÉZKEDÉSEINEK ÖSSZEFOGLALÁSA ÉS ÉRTÉKELÉSE Dégen Imre a magyar vízügyi szolgálat legendás vezetője volt 1954-1974 között. Kormánybiztosként irányította az 1956-os dunai jeges árvizet, az 1965. évi Danavölgyi és az 1970. évi Tisza-völgyi árvizeket. Az ö értékelő mondatait idézzük: „A hazai árvízvédekezés történetében még soha nem kellett olyan súlyos árvíz ellen küzdenünk és olyan nagy emberi, anyagi, gépi erőket, szervezettséget mozgósítanunk, mint az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz elhárítására.” {Dégen 1971a) Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz hevességével, a tetőző árvízszintek magasságával, víztömegével, a veszélyeztetett terület nagyságával és értékével kiemelkedik a magyarországi árvizek történetéből. Árvízi események, jelenségek, műszaki intézkedések Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz elleni küzdelem valójában nem május 14-én kezdődött, amikor a rendkívül heves, nagy intenzitású felhőszakadás-szerü záporok hatására a legmagasabb, az év eleje óta immár negyedik árhullám tört rá a Tiszamenti tájakra. Már jóval ezt megelőzően, a hóolvadásből származó áprilisi árhullám is olyan magas vízállással tetőzött (Szegednél 843 cm-rel), amilyen itt csak 30 évvel ezt megelőzően volt. A Tisza vízjárására jellemző a tavaszi hóolvadásos árvíz. Ezért rendkívül szélsőséges időjárási és vízjárási jelenségnek tekinthető, hogy amikor a hóból származó vízmennyiség nagy része már lefolyt, keletkezett a minden korábbit meghaladó hevességű és magasságú árvíz. Az árvíz hevessége, mérete és az elhárításra felvonultatott erők lényegesen meghaladták az 1965. évi emlékezetes nagy dunai árvíz és az ellene való védekezés méreteit. A Tiszán, és még inkább a mellékfolyókon a védekezés időelőnye is összehasonlíthatatlanul kisebb volt, mint az addigi legnagyobb dunai árvíznél. A Tisza-völgyi árvíz mintegy 40 helyen fenyegetett a közvetlen töltésszakadás veszélyével. Az áradás csak a Szamosnál tört ki a gátak közül. Az 538 km2 kiterjedésű árvízi elöntés a védett Tisza-völgyi ártérnek 3%-a volt. A kitört 390 millió m3 vízből származó elöntésnek csak egyhatodát okozták a magyar területen, Nábrád és Tunyogmatolcs térségében, valamint a Túron bekövetkezett gátszakadások. Az árvíz sújtotta terület öthatod részét az országhatáron keresztül, Romániából átömlött víz öntötte el, mely a Szatmárnémeti térségében bekö
